Napi Hírek, 1939. február/1
1939-02-05 [0435]
A , i W ^ . • —"» — - - - iw t n/Áf /Székesfehérvári tudósítás 13. folytatása/ Uj eszmék kopogtatnak. A népi egységről az imént beszéltem s a másik nagy eszme a szociális igazság eszmeié. Régi mondás, hogy "az igazság a birodalmak alapja". Ezt az örök szabályt, amely a történelem folyamin uj és uj formákban érvényesült, ma ugy fejezzük ki, hogy "szociális igazság". A szociális gondolat nem uj. A szeretet parancsa régi, örök, KrTsztus Urunk oltotta belénk. Azőta dolgozik a szegényekért az egvház, dolgoznak a jdt(mÉrJ®lelkek milliói s éz a munka, ha telve is volt szeretettel, ngn tudta elérni esészen a maga célját, mert szervezetlen voltos sok esetben irányitás nélküli. A karitásznak, a keresztény szeretetnek szelleme szükséges minden szociális munkához. S amikor a szociális igazságtevésnek, a szociális igazságnak szükgégét hirdetem, ez nem jelenti'azt, hogy átnyergelünk más lŐra, Rogy elég volt a keresztény karitászból s az igazság szigorú, pedáns lemérése fog most következni, hogy mindenki a maga tehetségéhez mérten boldoguljon. Nem szakitunk a keresztény szeretet parancsával, hanem a szeretet munkáját, tevékenysécét egyesitjük esy összehangolt szervezet tevékenységével, amely áthatja az egész társadalmat s igyekszik mindenkin segiteni, ugy hogy mindenki maga magán^próbálkozzon először segiteni. Talpraállitani. nemcsak alamizsnát osztogatni: ez a szociális igazság első parancsszava. Fel kell kelteni a lelkekben az érzést, hogy nincsenek magukra hagyatva, hogy érdemes dolgozniok, vesződniök. mert akkor el tudnak helyezkedni a társadalomban. Rádöbbenteni az embereket arra, hogy munkában kell'keresni a megoldást: ez a szociális igazság parancsa. De lehetnek mindig elesett, munkaképtelen, beteg, nyomorult emberek is, ezeken is kell segiteni. S amikor a Magyar Elet Mozgalmát meainditottuk, szemem előtt lebegett egy nagy szeretet-hálózat kiépítése, amelyben főleg a magyar asaszonyokra számitok, a magyar nőkre /Lelkes taps és éljenzésT^akik 'eljárnak az utolsó faluvégi kunyhóba éppúgy, mint a főváros zsúfolt berkaszárnyáiba, megkeresik ott a'rászorulókat, segítő szóval, irányitással, pénzzel vagy egyéb támogatással talpraállitják őket, s hasznos tagjaivá teszik a társadalomnak. Erre a szeretethálozatra van szükségünk,~mert meggyőződésem, hogy ha ez a mozgalom meg tudja teremteni az egymásbakapcsolc-dó szociális tevékenységek láncolatát, amely központi irányítással, az állammal együttműködve" a szociális munkát lehető tökéletességgel el tudja látni, akkor olyan társadalmi nyugalmat és békét teremtünk, amelyet nem kell féltenünk semmiféle agitációstól és demagógiától, mert mindenki tűnni fo^.ja azt,hogy van gazda ja/, van kihez fordulnia s tudja, hog v / a segitség el fog hozzá érkezni. (^fj^l^aÁj a Ehhez azonban hagy áldozatkészség kell s az áldozat szelleme azok részről, akik e szeretethalózatba be akarnak állani munkájukkal. Hiszen annyi szép példája van e munkának, látjuk a Főméitóságu Asszony nagyarányú , nemes akcióját /Hosszan tartó lelkes taps és éljenzés/, látjuk a szociális testvéreket, gondozónőket, iskolanővéreket, zöldkeresztes nővéreket. Látjuk, hogy vannak remek magyar asszonyok, akik nemcsak a családban, hanem kint az életben, a csúnya, küzdelmes, betegségekkel és szenvedésekkel teli életben is t el j esi tik: a maguk feladatát, akik az otthonból kiviszik lelkük nagy sugárzását s nyugalmat teremtenek. Ha egy ilven nővér megjelenik, a nyomortanyán is megenyhülnek a szivek, mert lelkébal sugárzik ki, hogy adni akar, hogy törődik az elesettekkel. A szeeénv, a nyomorult látja^ hogy nincs kitaszítva , hogy az emberi szolidaritás , á népi egység ot is felöleli./Lelkes taps es éljenzés/ /Folyt.köv./
