Napi Hírek, 1938. április/2
1938-04-23 [0416]
H/Vv . /íjgy esi tett bizottságok folytatás./ - Ha fel szólal, azért teszi, mert ilyen sorsdöntő fontos kérdésekben nem szabad bujkálni, hanem minden képviselőnek szint kell vallani. A mnltban több izben foglalkozott a nagy nyilvánosság előtt, ezzel a kérd'ssel. Legelőször akkor, akiikor a numerus wlausus kérdésében kellett döntést provokálni az akkori .Háznak részéről a népszőetség közbelépése folytán s azoknak a tárgyaló-soknak eredményeként, amelyeket ő folytatott Genfben. Akkor kijelentette, és pedig e tárgyalások eredményeként és a külföldi tényezőkkel való megegyezés alap ián, hogy a numerus cüaisusból kiküszöböljük mindazokat a resHeteket } különleges intézkedéseket, amelyek diszkriminációt tartalmaznak a zsidósággal szemben s arra fogunk törekedni, hogy megszüntessük eztaaz intézményt amint fölöslegessé válik és szociális helyzetünk konszolidálódik. A képviselőház előtt nyilt szinen tette ezt a kijelentést, az akkori képviselőház helyeslése mellet^5ma is ez az állaspontja. Az 1937-évi költségvetés tárgyalásakor kifejtette, hogy van zsidókérdés és meg kell oldani, de a jogegyenlőség sérelme nélkül ;jj<j!glalkoz ott a kérdéssel a hitbizomáy reformja alkalmával, amikor rámutatott arra, hogy a zsidókérdés megoldásának egyik utja és módja a keresztény vállalkozások támogatása^ a keresztény tőkekndt az iparban és a kereskedelemben való é rdekeietsegvállalása, az, hogy a hitoizomány*k és cu mamutbirtokok felszabaduló tokéjükkel az ipar és kereskedelem terére irányittassanak. Mert a zsidókérdés megoldásának az a helyes módja, ha a Keresztény vállakózás és a keresztény tőke sokkal nagyobb mértekben lesz érdekelve az i pari vállalkozásokban , a bankokban es hasonló vállalatokban, mint ma. Utoljára a választójogi vita során foglalkozott a kérdéssel, amikor kérte a kormányt, hogy dolgozzon ki programmot a kérdés megoldására, a programm azonban a jogegyenlőséget nem szabad hogy bántsa. - Senki sem tenet tehát néki szemrehányást, hogy egyoldalúan fogta volna fel a kérdést, és tagadásba vette volna, hogy van egy szociális és gazdasái probléma, amelyet zsidókérdésnek nevezünk s nogy ezt meg kell oldani. /Ulain: Miért nem csinálta meg tiz éven át?/ Bnelkedő korszakban éltünk tiz éven át, amikor magyar ipart kellett teremteni, amely védőbástyája az országnak s ezt az ipart azokkal az gőkkel lehetett megteremteni, amelyek rendelkezésre állottak. : 1920 és 1930 között a zsidóság aranyszáma mindenütt csökkent azokban a foglalkozási ágakban, amelyek terén most erőszakos lépésekre törekszünk, 1930-tól kezdtfe pedig újból emelkedett, Nem tehet. •:-->£ senki szemreha- J^ a nyást nekünk, hogy egyoldalú álláspontot foglalna el tbben a kérdésben. Igenis van súlyos szociális/ gaudasági probléma, amelyet zsidókérdésnek nevezünk s ennek talán lélektani alapja is van.Igazat ad ugyanis sokaknak, akik azt mondják, hogy 1918-ban islkiázakadek keletkezett a kereszténység és a zsidóság között amiatt a szerep miatt, amelyet 1918-ban a forradalomban a zsidóságnak az a része tölíött be, amely nem asszimilálódott a magyar nemzeti érzéssel. Ez tény, amit letagadni nem lehet, amely ellen hiá)ba küzdenek érvekkel. Olyan tény ez, amely mindig a nemzet emlékében lesz. /Vitáz Bánsághy György: Odaát nem akarják ezt schasem elismerni./ Tisztán nemzeti szempontokat véd s nem párt szempontokat, sem felekezeti szempontokat, amikor ezt megállapitja és szükségesnek tartja, hogy ezen a terén a kormány részéről megfelelő lépések törtenjenek. A javaslatot azonban a legnagyobb aggállyal kell,hogy fogadja, mert a jogegyenlőség súlyos sereime./Ulain: Nem kell a keresztény magyarság boldogulásának útjába áUanÍ/ . . /FolytABv./ 0RSZA ^ ATÁR
