Napi Hírek, 1937. október/2
1937-10-25 [0404]
0 K/K / A Nemzeti Szinház ünneps égének j£_< folytatása/ Ennek elhangzása után Németh Antal, a Nemzeti Szinház igazgatója megköszönte a kormányzónak, a királyi fenségeknek, a kormánynak es az országgyűlés két háza elnökének, hogy a Nemzeti Szinház százéves fennállása ünnepét megjelenésükkel kitüntették, majd igy folytatta beszédét : - Ma, a második évszázad küszöbén a nemzet szinháza maga mellett érzi a nemzet legkiválóbbjait; azokat, akik itt vannak és azokat is, akik nem fértek be e csarnokba, de a megksonkitott ország szük határai között és azon tul is, kisvárosokban, falvakban, tanyákon figyelnek ma ide s lélekben aegyéforrva, együtt ünnepinek velünk. A magyar lelkeknek ez a nagy és ünnepi találkozása ezekbon a percekben: a szeretet és együttérzés erejével hat át és narancsul. Parancsol, mint ahogy akkor .parancsolt, amikor először nyíltak meg a Nemzeti Szinház kapuig 'uuikor az azSta történelemmé vált akkori jelen a Nemzeti Thalia templomától többet követelt, mint arai egy szinháznak forma szerinti hivatása. -Száz esztendővel ezelőtt a Nemzeti Szinházat a magyar nyelv tfennmaiadásáért vivott szent harv; hivta életre. A köz e szinház legfőbb hivatását a nemzeti nyelv ápolásában látta. Akkor a magyar nyelv pusztulásának végzete fenyegetett, a nemzet szinháza tehát a . magyar nyelvet , a magyar életet jelentette. A nemzeti öntudatra ébredésnek ezekben a nősi éveiben a cselekvő magvar akarat hivta életre ezt a kultúrintézményt. Es ez fényesen teljesítetne első hivatását, - Az idők változásával a teljesített hivatás tudatába nemzet napszámosai!: a színészek és e kultúrintézmény vezetői, irányi tói számára mm megállást jelentett.', hanem uj feladatok vállalás át, uj oál ok kitűzését. *z uj célok végső elvi megfogalmazásban uj hivatássá kristályosodtak ki. # A megmagyarosoflott Pest, a nyelvében és lelkében, gondolkodásában és érzéseiben egyformán magyarrá lett i óváros kultúréletének irányitói nem elégedtek meg a magyar nyelv elhivatásÉ jekntő művelésével, hanem követték azokat a sorsszerű utasításokat, amelyeket a kor követelményei, az emberiség egyetemes szinházkulturájának örök tanulságai adtak neki. hogy valóban színház lehessen. Valóban színház: azaz színház, 'Ihália időntúli életének, a folyamatosságnak, a fe jlődásmek szent láncolatában. Valóban nemzeti szinház: azaz az örökké haladó, fejlődő nemzet alakuló kultúrájának mindenkori szükségességeit megértő, kifejező és ezsk értelmében cselekvő intézmény. Tehát nem a nemzet kultúrtörténetének országútja mellé állított mohosodó emlékmű, nem elhagyatott stáció, amelyhez csak búcsúkor jár tisztelegni a nép. Nem, Hanem Thalia olyan temploma, amelyben az eleven életet élő ma ugyanígy áldozhat saját kultuszának, ahogy múlt évezredek minden má-ja tette, A nemzet szinháza tehát hagyományszerüen élt, mikor az örök mozgást_ jelentő szinház mindig érvényes törvényei szerint teljesítette hivatását. hivttás napi teendőit pedig az a nap szabta meg, amelyet élt. - Az idők változtával tehát változott a szinház munkájának kéne. Nem volt már mindegy, hogy milyen magyar nyelven, milyen magyar szavakká ötvöződnek a szinház réven kifejezend- tiszta érzések és szápcélu gondolatok, hante" fontossá vált az irodalmi műforma és annak szinházs zerüsége is- A színház a magyar drámairodalom nemesítésének, fejlesztésének, kultuszának leggazdagabb erejű inspirátorává vált. A Nemzeti Színház hivatásának érezte a magyai drámairodalom - sajnos, kevésszámú, de nékünk annál inkább becses emlékének szakadatlan ápolását,és átplántálását a közön'ség lelkébe, az érdeklődés állandó ébrentartá s-'t multbaveszó évtizedek dráma irodalmi termékei iránt. ÁS . hivatásának tekintette uj rnüv.k ihletését, hogya nemzet színházának színpada uj magyar írók uj színpadi müveinek megszólaltató ja lehessen. /Folyt, köv ,/
