Napi Hírek, 1937. október/2
1937-10-25 [0404]
/Nemzeti Szinház jubileuma/^Tasnádi-ITagy beszédének I, folytatása/ Vi/Vi - Be keserves, valóságos mártirium volt a szinészsors is Magyarországon. Mig ciásu t a színész jólétben, megkülönböztetett helyzetben él és ezer kedvezésben részesül, addig itt lenézés, megaláztatás a sorsa. Mennyi nyomorúságban, szenvedésben volt része a magyar színjátszás hőseinek, kik állandó szinház hijján esőben, sárban, hóban, viharban, égető napsütésben járták az országot, hogy legyenek apostolai a magyar nyelvnek, magasabb eszméknek, nemzeti öntudatnak, a közművelődés emelésének. -"Minden korcsma, fészer megérdemli, hogy 3eemeljük előtte a kalapot, mert nincsen egy érdemes színészünk, aki keresztül ne járta" volna ezt a konzervatóriumot, hol néha-napján világossal érdemes vásári nép húzta meg magát, este pedig magyar komédiások másztak fel a gyalulatlan deszkára, hogy magyar nyelvet hirdessenek, melyért azután koplalás lön a jutalom". így ir első színészeinkről, "a nem2et napszámosairól" Vas Gereben s igy folytatja: "Oh magyar haza, nézd, milyenek voltak a nemzet napszámosai, akiket olyan konzervatóriumból kaptál, mint a fészer, vendégszoba és birfcaakol". - De sok küzdelem, de sok k ! Jnny, szenvedés, nélkülözés futott osztályrészükül. -1837 augusztus 22.-én nyílt meg a Grassalkov 1 'cb-telken épült Nemzeti Játékszín, amint akkor nevezték, hogy legyen egyik erőforrása, a magyarság teljes lelki kibontakozásának, erőteljes öntudatraébredésének, legyen otthona a magyar nyelvnek, magyar érzésnek, temploma a magyar hitnek es hazafiságnak. - Micsoda öröm volt ez Pest és a megye magyarjai, nrnden jó magyar szivének. A szép nyári estén Pestvármegye vezetői, más várme§ yék küldöttségei, Pest-Buda magyarszivü lelkes családai, a minden jó' gyért égő juratusok megtöltöttek a még nem'is egészen kesz nézőteret, hogy résztvegyenek a várva várt örömünnepen. Nagyszerű ünnep volt. A földszint, a páholyok tele diszmagyaros urakkal és dámákkal; az utolsó talpalatnyi hely is zsúfolásig elfoglalva.. - "Eliött az idő s a szinház - mintegy a lehetetlenség dacára mégis megnyittatott",-igy ir e napról Vörösmarty Minály. M A művesek átengedték egy időre a - még munkában levő - szinház belsejét.'A közönség egy szemieK látszott egészen elmerülve a látás gyönyöreibe". A,müsör magyar ' száma Vörösmarty ez alkalomra irt előjátéka, az "Árpád ébredése" volt és Rózsavölgyi . alkalmi zenéje, mert egyébként egy gyenge német darab magyar fordítása a "Belizár" kerít szinre - Nagy volt azonban igy is a lelkesedés. Elindult utján a" magyar szinház s ha az xx első'lépéseket még - mint a gyermek - némi bizonytalansággal teszi is meg. ha szárnyait mindjárt'nem is bonthatta ki szabadon, hiszen a cenzúra lekötve tartotta, mégis, igy is hatalmas " volt jelentősége: zengett benne az édus magyar szó és ez a zengés tiszta magyaifszivekben talált visszhangra s utat vágott magának nem magyar lelkek fele Ts. - Eleinte nem volt ugyan országos intézet, inkább magán- ' vállalkozás. Neve sem Nemzeti Szinház, hanem'Pesti Magyar Szinház. De tagjai lelkes odaadása' - hogy csak a legnagyobbakat említsem: Szenjpétory Zsigmond,. Sgressy Gábor, Megyeri Károly, Lendvay Márton, Fáncsy Lajos,"László József, Szerdahelyi József, Laborfalvy Róza, Lendvayné, Hivatal Anikó, Déryné - művészetének emelkedettsége^ első vezetőé: Bajza József a költő, és Szigligeti Ede az iró valójában mégis nemzeti színházzá tették, /Folyt .köv./ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR
