Napi Hírek, 1937. október/1

1937-10-10 [0403]

/A Haditenger ászét i Emlékmű felavatása. 3. folytatás./ k most leleplezett Magyar Haditengerészeti Emlékmüvet mintshogy ezt az imént mondottam, - magyar hazafiúi kegyelet és hála emelte. Kegyelet és hála illeti is me£ jogosan a volt osztrákmagyar monarchiának és igy magyar hazánknak is ezt az egyik védőbástyáját külső el lensé g el len , a volt cs. és kir. Haditengerészetet, mely az o mindig fennen lengett, soha le nem győzött piros-fehér-piros lobogója alatt mindenkor híven teljesítette kötelességét és ugysracsak kegyelet és hála illeti meg jogosan a magyar haditengerész hősi halottainkat', akik legdrágább kincsüket, életüket áldozták fel a Haza oltárán! Mélységes gyász és bánat vesz eret raj tunk, bmidőn itt, a Magyar Haditengerészeti Lmlékfflü előtt visszarévedozünk a muitva, amelyben még fennállott és dacosan büszke honvédő életét élte a cs, ér kir. Haditengerészet és életben voltak még a Világháborúban hősi halált halt haditengerész bajtársaink. Ennél a visszarávedezésnál lelki szemünk előtt mindenekel őt t felcsillan a tengerész felséges eleme, a Tenger, az ő hatalmas, hódi tó, elbűvölő var' zsáv A , a Tenger, melyet a Sors kifürkészhetetlen akaratából elvesztettünk és megkapó látomásként előtűnik sötét sírboltjából a volt haditengerészek soha el nem felejtett, mélyen gyászolt nagy halottja, a volt cs^és kir. Haditengerészet maga. Megelevenednek emle-c kezetünkoen a régi, meghitt emlékek, látjuk a volt dicső Flotta büszke egységeit, a hatalmas csataha jóka t, a karcsú cirkálókat, a sudár gyors rombolókat és torpedónaszádokat, ahogv é le s hajóorrukkal szelik a tenger hullámzó habiait, félelmes ütegeikkel : és torpedóvető csöveikkel harcrakész állapotban es átéljük és atérezzük újból a vilá- háború egymásra sorakozó haditengerészeti eseményeit, melyekben részünk volt, melyek mind, kivétel nélkül legh ivebb kötelességtel jesité sről, onmegtagadá sről, elszánt vitézségről és megingathatatlan küzd .'képe sségről

? igazi te nge részségről és tengerész szellemr" 1 tesznek tanúságot, De v-isszarévedez lelkünk a korábbi időkbe, ifiukorunkba is, amikor még jórészben vitorlás hajókon folyt a cs, ég kir. HM Hengeres zetben a szoléra laá és az élet és elvonulnak lelki szemünk előtt az akkori tengeri romantika igézően szép egységei is, a hatalmas árbocozatu és vitorláaatu sorhajók, a fregattok és karcsúbb korvettek, halljuk a szél vad és tengeré sz fülnek mégis szinte édes, nreghitt üvöltését, amint iszonyú erejével belefekszik a jeszültségig duzzadí vitorlákba és halljuk a vadul felkorbácsolt hullámok csapkodósat a hajó oldalának és ez a gyönyörűséges tengerész-zene még jobban megeleveníti bennünk az emlékeket, melyek egy ,1 fémült kornak, egy elvesztett élettartalomnak, de a mai lélekemelő ünnepélynél legelsősorban'a volt Haditengerészetnek és magyar hősi halottainak szólna ki /Folyt, köv./