Napi Hírek, 1937. október/1
1937-10-10 [0403]
A szerkesztésért felelős: m-^+m^mW ^""Tff™"""^ ^m\T Budapest, VIII, Sándor-utca 7. szám Zimmer Ferenc főszerkesztő J| H M _ Jg^ Telefon: 145-510 Kiadó: Magyar Távirati Iroda rt. r ^ —-— MACWAP TAV1IPATI • R©CA«'£2i^ ^> ACEWC E TÉ LÉGBAPHIOUf MCtJCROI/E « tJllCARI/CHI/ TEUCRAPHEN-KORRt/PONDtM-BUÍif AU» (SPííXSPc) Minden jog fenkortdrdv/al• Kéziratnak tekintendő • Házi /oK/zoró/ilár•GVZdZSQ) 6-kiadás 1937 . október 10. 41 ó.4ip. o l/Y / 4,folytatás A Haditengerészeti Emlékmű/ De felséges elemünknek ez a magasztos zenéje feleleveníti egyúttal bennünk mindazokat az érzelmeket is, melyek büszkén hevittették es hevítik a volt cs. és kir. haditengerészek keblét!: felcsillan emlékezetünkben az a sok tündöklő hadi tör tenelmi név, mely mindannyi győzedelmes dicsőséget jelent: Salat Jean diArc, Helgoland, Lissa, Otranto - hogy csak a legfényesebbeket említsem - és bSszkén állapíthatjuk meg, hogy a cs. és kir Haditengerészet mindenkor vitézül, hőseiesen es eredményesen állotta meg a helyét! A lissai csita óta megérdemelten nan hírnévnek örvendett. Jól tudta zz e 0 ész VilJL, ho c y Tegetthoff szelleme, amely ott f yőzött, a mi haditengerészetűnkben tovább élt és a béke hosszú évtizeeiben serény, fáradhatatlan munkával a nagyhatalmi arányban mindig kicsiny flottát ugy tengorészség, mint kiképzés tekintetében kiválóan magas színvonalra emelte. Tengeri utamkon, bárhol is találkoztuni idegen hadihajókkal, azok tisztjei tol haditengerészetünkre vonatkozóan mindig csak jzt a szinte jelszóvá vált kifejezést hallottuk: "Az osztrák-magyar flotta kicsiny, de igen derék." Es a külföldi szakírók és szakkörök is mind, kivétel nélkül, ezt hangoztatták. Igen, tényleg az is.volt: "kicsiny, de derék" és a nagy halottunkra való visszaemlékezés fc'jó, de egyúttal a jogas büszkeség revén édes könnyei tódulnak szemünkbe, ha ezekre a szén'szavakra gondolunk vissza! Ez a szellem, mely nemcsak a magasfoku katonai fegyelmezettség és a hü, önfeláldozó kötelességteljesítés, de egyúttal az összetartó becsületes bajtársiasság szelleme is, hozta ide, a mai napra, csonka Hazánk minden vidékéről a régi haditengerész-bajtársakat, megható számban! Többen, mint ezren állnak itt, régi magyar tengereszek, derék magyar honpolgárok és hazafiak, akik szivük sugallatának engedelme skedte Kj mely parancsoló erővel ide hivta éket, hogy volt haditengerészetünk es hősi halott magyar haditengerész bajtársaink mai ünnepét az Ország szine előtt úgyszólván testületileg üljék meg. Ezen az ünnepélyen tehát kettősek a mi érzelmeink: egyrészt a mély gyász, melyet haditengerészetünk eltűnése és hősi halott bajtársaink eleste fel ett .érzünk, másrészt a jogos büszkeség, mely haditengerészetünk dicső múltja és elesett bajtáraink hősies vitézsége révén tölt el bennünket! Kettős tehát az ünnep is, melyet ma ülünk: egyrészt a halál, a gyász, másrészt az élet, a feltámadás ünnepe! Mert ha ki is mult, ha el is tünt a mi haditengerészetünk, ha sirba is szállt a dicső piros-fehér-piros lobogó, emlékük bennünk el nem vész, hü tengerész lelkünkben örökké élni fog! Es minden egyes visaz' emlékezés, minden egyes gondolat, mely visszavisz a fele j thetetlen mul tbr még szorosabban fűz össze bennünket azzal, ami volt és ilyképen annak fej támadását jelenti/Mert a holt anyagnál eresebb a szellem, az eszme, mely túléli amazt és örök-életü az az intézmény is, melynek nemes eszményei voltak, mert ezekben él tovább! /Folytatá. sa köv e tke zik/
