Napi Hírek, 1934. augusztus/1

1934-08-14 [0328]

/ A Budapest vizrebocsátá sa. Fabiryi Tihamér kereskedelemügyi miniszter beszéde ./ Főméltóságu Kormányzó Ur! Főméitóságu Asszonyom! Mélyén tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor egybegyűltünk, hogy vizrebocsássuk az első magyar hajót, amely a Dunát es egyben a tengert is járja, átrakodás nélküli forgalmat bonyolítva le a Duna és a tengerek között, közvetlen kapcsolatba hozva országunkat a közeli Kelettel, ez a nap a sors kifürkészhetetlen akaratából majdnem egybeesik az első dunai gőzhajó száz óv előtti frizrebocsá— tásának időpontjával. Ugy érzem, nem véletlen ez. hanem szimbolikus jelentősségu és sok értékesíthető mély tanulság forrása. Mert ha felidézzük lelki szemeink előtt a száz év előtti időt és áttekintjük a most vizrebocsátandó hajó keletkezésének történetét, az aggodalmakat és kételyeket, amelyeket a hajó megalkotásával szemben hangoztattak, amelyek létesítésüknél irányadó célkitűzések voltak, s a nagy egyéniségek . törhetetlen akaraterejét, amelyek hiányában min likét alkot ás elmaradt volna, sok érdekes és meglepő hasonlóságot látunk a Két időpont összetalálkozásában. A Dunát a tengerrel összekötő hajózásnak ma már világosan előttünk álló nagy jelentőssége akkor is derengett ugyan a megfontoltabbá! lolkéűen, do minden helyes felismerés holt betű marad, ha nem párosul tetterővel. Ezért nem jött volna lét/d# sem az akkori első dunai gőzhaíó. sem a most vizrebocsátandó Duna-tengerjjáró hajó,ha kiváló férfiak határozott és lankadást nem ismerő tettereje nem segítette volna. Az akkori időkben széles körök ellenszenvvel fogadták a gőzhajó megjelenését, idegenkedtek az uj technikai elkotástól, amelyről azt tartották, hogy a szószegés vizjárásu Dunára nem alkalmas s ha mégis tudna közlekedni, nem fog kifizetődni. S mintha az első kezdet nehézségei mindjárt igazolták volna is a sötéten látókat: a zsenge korát élő gőzhajózást súlyos kolerajárvány kényszerít ette tétlenségre, majd a Duna példátlanul sekély vízállása megakadályozta a gőzlagfi át jutását a gönyfli zátonyokon. Volt azonoan egy férfi, akinek lán»sze a fejlődés útját világosan látta, akit az aggodalmak és a kezdeti ^ohézségoK nem riasztottak vissza: Széchenyi István gróf. Személyes ügyévé tette a Duna-tengeri hajózás megvalósítását. Beszédes mérnökkelés öt kisérőrőiévol nagy evezős dereglyévol a Dunán Galat^jLg, majd onnan vitorlás sal Konstantinőípolyig utazott, hogy a v

askapu zugatagait, a Duna torkolatát és a Közol-Kolotro vezető tengeri hajóutat szomélyos tapasztalásból ismerje mog. Kísérőit olragadta a pestis. 0 maga is olyan súlyosan mogbotogodettjliogy már-már a halállal vívódott. Ekkor irta feleségéhez intézett levelében, amoly vizi közlekedésünk és a Duna-tengerhajózás alapvető célkitűzéseit tartalmazza: " S sorokat azért diktálom, hogy ha Isten kínlódásaimtól megszabadítana, barátainkkal közöld: Magvarország fel ér-Hősének három oszköze van: a nemzeti őrzés, a közlekedés és a más nomzotokkol folytatott kereskedelmi összeköttetés. Ez az,amit lolkotokro kötök. Az elsőt teljes erőtökkel munkáljátok és valóságos nemességgel diszitsétek. A másodikat Pest-Buda fővárosunkban fejlesszétek* Mindent kövessetek el.hogy BestrBuda zsákutca ne maraajon ós ebből a célból a Dunát nyissátok meg a hajózásnak és a kereskedelemnek." Amikor felgyógyult, kezébe vette a nagy célkitűzés megvalósítását. Ennek a tevékenységnek volt első állomása az akkoriban alakult Dunagőzhajózási Társaság soEozatos hajóépités einek sürgetése, roajd a Vaskapu szabályozásának megindítása, sebbe kapcsolódott bele a Tisza hajózhatóvá tétele is. Szt követték majdnem félszázad múlva a Magyar Folyam-Tengerhajózási B.T. megalapítása 1895iben s a Magyar Keleti Tengerhajózási K.T. létesítése 1898-ban. Egy nagy birodalomnak boldog, f

azdaságilag feltörekvő időszakában a dunai és a kapcsolatos tengeri ajózás terén hatalmas fejlődés bontakozott ki-. Már ebben a korszakban felmerült az a gondolat, hogy az ország szive és a Közel-Kelet fcözött közvetlen vizi kap csőlátót kell teremteni. /Folyt, köv./