Napi Hírek, 1934. január/2
1934-01-28 [0315]
,•' r De szükségesnek tartom ezt épen az üzemek és az államháztar tás szempontjábol is, mert egy megfelelő hiteMmegerősitötti a gazdasági elet;.'-. - s itt sem akarok túlzásba menni - nem száz és számmilliókról beszélők, hanem programszerű megerősítésről , amit a kormány a Nemzeti Bankkel egyetértésben kell hogy kidolgozzon - a Máv helyzetét is ö ként megjavítja. A nagyobb forgalom ugyanis nagyobb bevételt jelent ,í azt a 12 milli* pengőt, ami még mint hiány jelentkezik a költségvetésben, önként kiegyenlíti a nagyobb forgalem, a nagyobb adóbevételt ,, De szükségesnek tarttm még egy harmadik szempontból is. Ez pedig az, hogy a gazdák válláról bizonyos fokig le kell'venni a közterheket és toyabo kell menni ezen a téren mint eddig tettük, A költségvetési egyensúlyt rendkívüli vagyonadókkal és jövedelmi adókkal,-amely ékről a pénzügyminiszter maga is bevallja, hogy csak tőkéből fizethetők, nem a jövedelemből,-állandóan fenntartani nem lehet. Lehetetlen azt hímünk, h«gy ezekkel a renokivüli adónemekkel állandóan fenn tudjuk tartani költségvetésünk egyensúlyát,ha nem áll be változás a gazdasági élet konjunktúrájában, innei a pontnál felhívom a pénzügyminiszter ur figyelmét arra, hogy en hozzányúlnék oly jöveaelmi forrástkhoz, amelyek a mezőgazdaság-es egyéb foglalkozási agak szempontjából nem jelentenek ujabb megterhelést, de több bevételt biztosítanának az államkincstárnak. En kiterjeszteném bizonyos területekre a monopelium rendszerét. Itt van például a benzinmonopólium. Anelicul^fcogy a mezőgazdasági termeléshez szolgáld benzinárát drágítanék, nehany millió pengős több bevételt! azzal, ha a .benzin-elosztást nem a mai oraga,szervezetekkel vinnék -; keresztül,JMtin^Uúi/m, /,. . Másik mod a tüzbiztositá; ágnak állami kezelésbe való* vétele. /Magy taps es helyesles/ Mas (sí országok is ehhez az eszközhöz nyúltak. Van neKUűk azonban saiát példánk is erre, amelyre hivatkozhatunk. Farostoraa varmegyében, ahol életem javát leéltem a mult század negyvenes evei óta egy élelmes székely alispán meghonosította a kölcsönös megyei tüz-Kk*. ihiztosito intézetet' •/• •« Ez abból áll, hogy a vármegye közösége ennél az! ' intézetnél biztosította & biztosítani kívánt vagyontárgyakat és a folyó évben előállott kárt a következő évben kirótták a biztositóra, de semmivel sem többet. Ennek az intézménynek az volt az előnye, hogy az egész adminisztráció megszűnt, mert maga a megye hajtotta végre. A községben a jegyző vette fel a biztosítást, a központban egy tisztviselő intézte, a pénzbehajtás pedig adó módjára történt. Megszűnt tehát a biztosítók ^kviralásának, a pénzbehajtásnak és a nagy központi adminisztrációnak a költsége. Kérdem, miért nem lehetne ezt a csonkaország valamennyi .egyéjében igy megoldani ? Állítom ugyanis, hogy abban az időben kevesebbet fizettünk a tűzbiztosításért ezzel a módszerrel mint ámen yit fizettünk volna akitor, ha a biztosítás-; bármelyik intézetnél történt volna. Ha az áüam csak azokat a biztositasi dijakat veszi be, amelyeket az intézetek szednek, egy Krajcárral sem többet, oly jövedelmeit biztosíthat magának, amelynek segítségével lényegesen enyhítheti a gazdák legsúlyosabb tetóieit. /Nagy éljenzés és helyeslés./ En csak ezt a két példát ., említettem, elég leleményes azonban a finánc tudomány ahhoz, hogy még hasonló példákat munkáijen "ki. En csak azt kérem, ne olyanokat keressen, amelyek a mainál nagyobb megterhelést jelentenének a nagyközönségnek. Pénzűnk értékének a mai relációhoz* mért jegyzéséhez az is szükséges, hogy a külföldi hitelezőinkkel modus vivendit találjunk. Ez a modus vivendi addig volna érvényben, mig végleges megegyezésre nem juthatunk a hitelezőkkel, mindenesetre addig, míg tart a mai döoresszió. Annak idején a világgazdasági értekezletbe vetettük reményünket / ez azonban csődbe jutott és alig remélhető, hogy a közel jövőben valamilyen eredményt' érhetünk el ezen az uton. A végcélt sohasem szabad szem elől téveszteni. Már pedig a végcél csak az lehet, hogy adósságainknak pénzben kifizetott érteke es kamatszolgálata ugyanolyan vásáriokepésségü értéket és kamatösszeget jelentsen, mint amilyet jelentett akkor,amikor az adósságot kontrahaltuk. /Folytatása következik/
