Napi Hírek, 1931. február/1
1931-02-01 [0244]
Nemzetünk tragikus sorsa legjobban mutatja hogy nemcsak országok életében, de a világ nemzetközi kormányzatában is súlyos veszedelem évszázadokra szóló* nagy elhatározásoknak, lelki szilárdság nélkül politikai hangulatok bef olyasa alatt való riegvalósi tása* Ez okozza a nemzetközi és nemzeti élet belső ellentmondásait és azokon keresztül nemzetek fájdalmas tragédiáit, Széchenyi reformgondolkodását a gyakorlatisag jellemzi elsősorban ""Durvaság s minderiben való szűkölködés, sem erőnek, sem erénynek nem jele:'' - mondja* Tisztában van vele,' hogy politikai sikereket csak gazdaságilar- fejle'tt ország tud elérni, hogy a nemzetek életében is a fiatalom, elsősorban a nemzeti vagyon talapzatán nyugszik és hogy annál szabadabb a nemzet, mennél több jómódú és anyagilag független polgára van* A'szükölködést nem tek'nti sem nemzeti erőnek, sem polgári ©rénynek. Viszont tanításával és példájával megmutatja, miként lehet az anyagi jólét erőnek és erénynek forrása. Jövedelmet arra költi*ami szép és nemes: külföldi utakra amelyeknek tapasztalatfe.it a nemzet érdekében hasznosítja, művészetre, irodalomra, tudományra, közhasznú gazdasági vállalatokra, magasvérü paripákra, testének egészséges edzésére. Vajha példája nyomán mi is megtanulnánk embertarsánk belső értékét - nem lövelelmoik magas vagy csekély volta, hanem kiadásaik alapján - megítélni, mert nem a becsületesen szerzett jövedelem mennyisége árulója a jellemnek, honom az, hogy a iövodelmét ki mire használja" fel. A szűkölködés nem erény, s a társadalomnak nem sz a veszedelme, ha egyesek bőségesen álnok, de az, hogy vannak olyanok, akik magas anyagi:*.: pozíciókban kiadásuk tükörképében lelkileg és erkölcsileg alant'maradnak, Sohr a vagyonnal szemben való társadalmi elkeseredés elharapózni nem tudna, ha mindenki, akinek b r ven van, nemesj erkölcsös és tiszteletr.?méltó módon költekezne. Széchenyi reformpolitikáját átszövi a faji és nemzeti érzés gondola tr. Nem a mesterkelten fitogtatott üres hazafiság, hanem á nemzeti szolidaritásnak az emberi szívben mélyen meggyőkeresedett szelleme, amely hozzátartozik az ember természetéhoz, gondolkozásához olyen elválaszthatatlanul, mint az élő testnek a lélekkel való egyesülése. A mai polit**kai életben nemcsak titokban csendülnek fel bátortalan hangok a nemzeti szolidaritás felesleges mivoltáról de nyíltan vallott politiiai programm az emberiségnek a faji kötelékek kizárásáva_ való megszervezése. Az ízig-vérig reálpolitiktts Széchenyi ábrándot, álmot kergetett volna, amidon összes elgondolásait nem eti alapra építette fel? Ellenkezőleg. Azok az ábrándozok ós álmodozók, akik azt hiszik, hoíry az emberi kultúra a nemzeti érzés és a fajok nemes küzdelme nélkül fennmaradhat. Az emberiségnek mindig lesznek gondolkozásban, kultúrában vérmérsékletben és érdekben különböző, külön-külön csoportjai, amelyeknek versengésében tökéletesül a népek lelke és gazdagszik az ember alkotásra való képessége. A nemzetek nemes vetélkedése nélkül az emberiség nem Istennek saját képére teremtett nagy összessége lenne, hanem színtelen massza amely szellemi életériek szűkösségében emelkedés helyett süllyedésbe jut, /Folytatása következik/
