Napi Hírek, 1931. február/1
1931-02-01 [0244]
/Széchenyi lakoma. Rakovszky IV. folytatás/ Bármilyen alapon állnának ia és bármint nevezzék is az emberek összetartozó és egymásra utalt külön csoportjait, azok mégis nemzetet és fajt fognák jelenteni, amelyhe2 vsló hozzátartozás minden,ember elkerülhetetlen érdeke, mert izoláltan el' kell pusztulnia. Es aki a maga csoportjának óraekével ellentétesen viselkedik, áruló lesz és az marad mindörökké. Nemzet nélkül nincs emberi fejlődés.és emberhez méltó jövendő, ezért Széchenyi joggal épi'-ett a nemzeti és faji gondolstnak ^ '.. soha el nem pusdulo szilára alapjára. Amit Széchenyi külföldön látott és jónak talált, ezer örömmel ajánlotta nemzetének. Nem gyökerestől akarta külhoni áldára hazáját átalakítani, de mapyar törzsre szemezte az idegen oltógallyat. Amit azonbas külföldről importált, sohasem akarta a külföld erejével mecvalósi ani. Véres szóval ostorozza népe hibáit - a szatírát azonban csak arra használja, hogy a magyart felébressze ós tettre serkentse külföldiekkel szemben nem volt a masryar ügynek lelkesebb védője nálánál. Korbácsot font, hopy azzsl a magyar nibákat ostorozza, de azt maga használta és nem adta a külföld kezébe. hogy saját faja ellen használtassa fel. Talán nem is álmodhatta, hogy' eljön olyan idő, amidőn magyarok máskép cselezhetnének. Amit pedig t bár külföldi példára, meg akart teremteni, magyar szándékból és magyar akaratból épite'te fel. A nemzet internacionális helyzetét illetően keresett barátokat a magyar gondolatnak, de belső magyar ügyekben külföldi kormányokat és külföldi pártokat szövetségre nem keresett. Milyen ellentét azokkal a kongó hazafiságu magyarokkal szemben, akik belpolitikai céljaikhoz keresnek külföldön segítséget nemzetükkel szemben olyan kérdésekben, amelyekhez hozzányúlni egyedül a magyar nemzetnek van joga. így tanit bennünket Széchenyi életének példájával. De tanit halálával is. Csakhogy itt negatívra fordul a példázat. Életéből látjuk, hogy miként kell cselekednünk, halálával mintha arra tanítana, nogy mit ne tegyünh. Amikor ugy lá'szott, hogy a magyar nemzet tragé x diája beteljesedett, a nagy elme és a pompás lélek végkép összetörik, Széchenyi saját kezevei vet véget életének. Lehet, mert kialudt benne az utolsó reménysugár. Halála árra tanít, hogy a nemzetnek még akkor sem szabad elvesztenie hitét és reményésegét, amikor jövendőjének fénye, mély sötétéségbe burkolva, mintegy'kialudni látszik és ellenséges kéz fekete leplet borit a nemzet elalélt teteme fölé. Lám, Széchenyi is tévedett. Halála után alig: néhány esztendővel uj életre kelt ,8 független és szabad nemzet és megvalósult az, amiről álmodott. A zt-imond hatnánk, hogy a hat sima s eredmények, amelyeket a kiegyezés időszakában a magyar nemzet elért, Széchenyi gondolatéinak valór?: válása: termő tölgyfa nőtt a makkból, amit elültetett. Tanítson meg halála arra, hogy lelki erőnket súlyos megpróbáltatások közepette sem szabad elveszíteni. 1 nemzetek sorsa nem pillanatokon múlik, hanem egymással szorosan összefont események hosszú láncolatán. /Folytatása következik/
