Napi Hírek, 1930. november/2

1930-11-22 [0239]

Berlin, november 22» Gróf Bethlen István miniszterelnök a sajtó képviselői előtt a következőket mondotta; - A legnagyobb örömmel tettem eleget Curtius külügyminiszter szeptember havában, a népszövetségi Ülésszak alkalmával hozzám intézett ^zi vélyes meghívásának, ho^y látogassak el a német birodalom fővárosába. Jóleső érzéssel jöttem annak a népnefoUcörébe, amelyhez többszázéves történelmi és kulturális tradíció fűzi Magyarországot és amellyel vállvetve küzdöttük végig a világháborút. Szükségtelen, hogy hosszasabban kitérjek azokra, a közös emlékekre, amelyek a két nemzetet érzés világában olyan közel hozzák egymáshoz, hiszeft ezek a jelenleg élő generációknak szivébe eltörőlhetétlen betűkkel vannak bevésbe. A háború befejezése óta több, mint eey évtized telt el s ezalatt az idő alatt különösnek tűnhetett fel, hogy koZös történelmi mult után a két nemzet egymás iránt nem tanusitotta azt az érdeklődést, amely az elmúlt évszázadok emlékeiből természetszerűen fakadt volna. Ha azonbn átgondoljuk a legutóbbi évek történetét, megtaláljuk ennek magyarázatát, A náboru. a békeszerződések és az ezeket nyomon követő társadalmi, politikai és gazdasági nehézségek annyira lekötött ők országainkat, hogy a figyelem kizárólag az ezekből fakadó problémák megoldására összpontosult és úgyszólván nem volt meg a fizikai lehetőség, hogy az államainkat közvetlenül érdeklő problémákon tulyenőleg egymás ügyei iránt fokozottabb érdeklődést tanúsítsunk* Mindazonáltal ne gondolják, nogy elkerülte figyelmünket a német birodalQm fejlődése. Meg kell emlékeznem arról az őszinte csodálatról, amellyel a magyar nemiét alnémet nép és a német kormány iránt tanusit azért a cél tudatos,nagy ener- / gidval folytatott, minden erőt egy feladat elérésére koncentráló munkásságíhf , ame.-.lyet a német politika vezető férfiai a nép őszinte áldozatkész támogatásával a birodalom pénzügyi és gazdasági rekonstrukcióba érdekében folytatás amelynek következtében a

r jelen rendkívül nehéz viszonyok között is az sikerrel halad előre, L^OML I magyar nemzet meleg rokonérzése eziránt a munka iránt különösképen megnyilvánult akkor, amikor a legutolsó időkben súlyos elemi csapások és szomorú bányaszerencsétlenségek is hozzájárultak a német birodalom konstruktív munkájának megnehezítéséhez. Adott helyzetünk bél és a nemzetközi politikában felmerülő" kérdések természetéből kifolyólag a minden energiát igénybevevő konszolidációs politika keretében is előfordult, hogy külpolitikájában a két nemzet párhuzamos utakon haladt. A magyar külpolitika mindig a nemzet összességének E

artkülönbségre való tekintet nélküli aratmegnyilvánulása. Es ha a magyar* elpolitika a német belpolitika irányelveitől több tekintetben el is tért, ez a körülmény nem hathatott ki Magyarország külpolitikai tevékenységére, így tehát a legtöbbször "ad hoc" előállott összműködés a két nép között nem egyszer meghozhatta a maga gyümölcseit mint például a nemzetközi katonai ellenőrző bizottság megszüntetésekor. A kisebbségi kérdésben pedig nagyobb sikerrel kecsegtette azt a törekvésünket, hogy ennek az ügynek fontossága a világ közvéleménye előtt kidomborittassók, mintha különböző időkben és külön-külön tettük volna azt szóvá. Ez a helyzetünkből fakadó természetes'összműködési mód mindkét nemzet érdekeinek megfelel, érdekeiket kielégíti, ezért nem merülTfel annak szükségessége, hogy előzetes nemzetközi jelleföü kötelékek teremtessenek meg Németország és Magyarország között, / o-~-. . '^K^tetó Mn /Folyt, köv./