Napi Hírek, 1929. november/2
1929-11-29 [0215]
/Hegedűs Nándor beszédéneknóiy tatása/ „ és visszavonhatatlan kötelezettség az egész világgal szemben. «Joggal kérdezhette 1926 ban Vajda, hogyha »a liberálisok nanzs teliens véteknek belyegzik Gyulafehérvárt, . akkor mi£rt osztogatta Bratiann a gyulafehérvári pont-kat velinpapirra nyomva Parisban a béke-konferencia tagjai között. A liberális kormány 4918-1929.-ben,tehát éppen mikor a békeszerződések sorsa eldőlt, szolidaris volt a gyulafehérvári pontokkal és csak később kezdte támadni azokat. Napokon át,kuta.ott/a sz°nok/a Román Tudományos Akadémia könyvtárában,de sem a liberális lapokban sem egyéb feljegyzésekben nyomát sem találta, hoagy a liberálisok tiltakoztak volna a gyulafehérvári itö'fetek elle^Sllenkezőlej;: azonositották velük magukat. Igy például.amikor a szászok 1919. januárjában elvitték Bukarestbe a csatlakozást ki :Onaó medgyesi határozatot a tiszteletükre adott banketten ^erechyde miniszter kijelentette, hogy azt a sz°t, amit a haza uj néoeineíc adtak, meg is fogjak tartani, Take Jonescu Lansing államtitkárhoz küldött hivatalos táviratában 'filson üzenetét a legnagyobo világeseménynek nevezte a kereszténység uiegalapitása éta, Bratianu Johel a békekonferencia elé tárt beadványaiban fc beszédeiben,nyilatkozataiban a kisebb ségi jogokat hangoztatta, sőt .. 1919 július 15.-én Parisban azt is ígérte, hogy a kisebbeégek az ország kormányzásában részt fogbak venni.J*V liberális párt 1919 márciusában regionalis /országrészi/ közigazgatási decentralizációt ígért, ^amit ma hazaárulásnak bélyegeznek, Argetoianu 1921 évi közigazgatási törvénytervezetében szintén benne van az ország regionalis beosztását Hogyha Poincaré beismerte ^elzászi tiz éves. tapasztalatai ala-pján, hogy Slzasz-Lotharingiában kétnyelvű közigazg. tasra van szükség,akkor a román pártok is felhagyhatnának szűklát u körü nacionalizmusokkai. , Hegedűs Nándo- ezután párhuzamot vont az 1868.évi ,i nemzetiségi törvény^ és a gyulafehérvári határozat? - között és behatóan, foglalkozott azzal a váddal, nogy a magyarok nem hajtották végre ezt a törvényt ée nem teljesítették a románok évszázados kívánságait, Llőször is cáfolja Hegedűs, hogy a magyar közigazgatásban nem érvényesült volna a nemzetijjégek nyélbe. Megállapítja, hogy a szászok közigazgatása mindenütt német volt, a román nyelvet pedig számos törvénUhateságean és községben szóban és írásban használták. 3rre igen sok bizonyító példa van. Ma viszont, a kisebbségi nyelv teljesen ki van szorítva a román közigazgatásból, ^e még ha fel is tesszük, nogy a vád igaz volna, - amit azonban ismételten tagad-, akkor sem^volna. ez még_ok arra, hogy a románok most a gyulafehérvári pontokat ne valósítsák meg. A románok a kiegyezés után tudvalevőleg kereken visszautasították az lö68t évi 44.t.-cikket. mert kévéseitek az abban foglalt jogokat' és évtizedeken át támadták a nemzetiségi törvényt. Ezzel szemben/jjbmániaí- w magyarság"^rianon után elfogadta a gyulafehérvári illéseteket, azottat nem ki csihy&é ,azok ellen nem támadt. Tehát a két történelemi aktus politikai meg-/~ ítélése és * végrehajtása nem eshetik azonos elbírálás alá.jgf-magyar politikusok egy része azért tagadta meg továbbá az 1868. nemzetiségi t rvényt teljes végrehajtását, mert Eötvös Józsefet, Kemény Zsigmondot, Deák Eerencet naiv álmodozó férfiaknak tekintették, akik nem látták előre a magyar állam útjait. /Folytatása következik/
