Napi Hírek, 1929. november/1
1929-11-01 [0214]
/ A székesfehértsári tudósítás 5.folytatása/ a Gondviselés akaratáK'l az. ilen járnak s akik felé természetszerűleg áramlik a nemzet vágyódása és bizalma. # A főispán ur azt mondotta, hogy nem államig és hat sági értelemben vett hivatalos ünnepély van ma, s ez így is van. Nem lehet azt mondani, hogy szoros értelemben vett katolikus egyházi ünnep volna, ha tehát sem az egyik, sem a másik,nyilvánvalóan reá illik az a megjelölés, hogy társadalmi jellegű ünneplés s engedjék meg, hogy én ilyennek minősítsem, mert ezt tartom igen nagy értéknek a másik két lehetőség mellett. E terem falai közé zárja a társadalomnak különböző irányú rétegeit. Nem is helyes talán e szó, nem a társadalom különböző rétegei, hanem a társadalomban rejtőző élni akarásnak, a társadalomból kivágódói gondolatoknak és különböző prob lémáknak valóságat. - A társadalom így adja meg ilyen alkalommal önmaga jelentőségének és tartalmának bizonyítékát. A helyzetnek nem ott van a súlypontja, ahol az én szerény személyem áll, hanem önökben van, amint hogy mindig a társadalomban van, de a társadalom talán még nem ismerte fel ennek az igazságnak roppant történelmi jelentőségét. A társadalom hordozza a nemzet egyetemesséf ét j a társadalom az oka annak, ha a nemzet egyetemessége egységesen tud küzeni, de oka aimak is, ha a nemzeti egyetemesség nem egységes. A társadalom a nemzetet tartó tradíciók hordozója es oka annak, ha ezek a tradíciók minden polgár lelkében kifényesedve és megsokasodva,, kincsesedve adódnak át az utána következő generációnak; de oka az ellenkezőnek is, ha ezek a tradíciók esetleg elsorvadnak s nem élnek többé eleven életet magával a történelmi talajjal. A társadalom a hordozója a nemzet kívánságainak is. Mert igaz, hogy a nemzetnek van. egy kívánságait kifejező és megvalósító életformája)a z állam, a parlament, amely a nemzet politikai akaratát hivatott megszilardi- • tani, de mégis nem ez a nemzet akaratának és vágyainak, törekvéseinek hordozója, hanem a társadalom egyetemessége. - Látják tehát, hogy mennyire igaz, amikor azt mondtam, hogy nem az egyszerű polgárban,az emoerben, a miniszterben van a súlypont, nanem a társadalmat képviselő férfiakban, a társadalom különböző akcióit képviselő" egyesületek vezetőiben, a társadalom egyetemességében, ^ert a nemzet vágya, fa"jdalma ? szegénysége, gazdagsága nem az államé, nem az állam életében,a politikai életben nyilvánul meg, hanem a társadalom életében. Én tehát visszaömlesztem a felém áradó, soha meg nem érdemelt dicséretet önök felé, a társadalom felé. En ennek a társadalomnak tényezője vagyok. Talán a társadalomnak regős diákja vagyok, talán harangcsenditoje vagyok, de sohasem a halálharange, hanem mindig az élet programjának hirdetője; talán gondolatok betüvetője vagyok, szavak magvetője, a gondolat, a szó azonban nem az enyém, az mind a nemzetből, a társadalomból ömlik lelkembe. Mert nem ugy tekintem maf am, mint egy elzárt külön-e gyed is éget, hanem ugy, amint a szószéken mondotam, mint ezeréves katolikus magyar papot .Kitevő je vagyok az ezeréves magyar nemzet vágyainak, fájdalmának, kívánságainak s nem vagyok semmi más mint egy szó amelyet a nemzet mond, egy gondolat, amely ot a nemzet gondolt elj megszemélyesítője vagyok vágyaknak, amely éknek kifortnálo ja maga a nemzet. - bizonyos szkepszissel, bizonyos mértékig elnyugvó politikai filozófiával azt mondotta a latin ird: Habent sua fata libelli! Minden könyvnek meg van a maga sorsa! Az egviket bekötik diszkötésbe és ugy teszik a muzeum i asztalára, a másik tele van" tudománnyal, de van menetrendkönyv is,amelyet kitesznek a váróteremben az asztalra s kiki szennyes vagy tiszta ujjával lapoz benne és keresi a menetrendet. /Folyt.köv./
