Napi Hírek, 1929. november/1

1929-11-01 [0214]

/ A székesfehérvári tudósitás 6. folytatása/ - v

annak könyvek, amely ékben költemények vannát , finom lelkek olvassák talán meghitt sarkában a szobának; vannak könyvek, amelyekben a legridegebb számok sorakoznak. Tényleg, az ember is ilyen sokféleségben kerül ki az Isten küldő, missziós kezéből. Már most, hogy mi van bennem, nem tudom, Ezt mégis csak a társadalomnak, az olvasóközönségnek kell megmondania. En könyv vagyok, tehát nem tudom hogy mi a tartalmam. Költemény? Nem tudom! - Számok? wem tudom! - Menetrend? Nem tudom! Ezt szeretném a legjobban, én a magyar nemzet menetrendjének könyve szeretnék lenni; hogy lapozzon benne mindenki

; aki benne lapozni kivan, aki tudni akarja, hogy merre is indul meg a világ, minő sinpárokon kell elindulnia a nemzet örök sorsának. - Menet rendkönyv szeretnék lenni, ^egyen ez a sorsa ennek a könyvnek. Nemcsak akkor, amikor, mint miniszter járok az életben, hanem akkor is, ' amikor talán már elhagyva a politika porondiát, egyszerű polgárként élek, igazit ó menet rend könyve tudjak lenni polgártársaimnak. Tudok-e lenni, nem tudom, de szeretnék; Ha a Gondviselés ezt adta volna nekem hivatásul, hát nem bánom, örülök neki. Átölelem lelkem két karjával ezt a hivatást, mert Krisztust látom ebben a hivatásban. - Látták-e a nagy Lenbach-képet ^melyen semmi más nincs csak kezek, amelyek kinyúlnak az élet sötéségébol felfelé és keresnek valamit, szeretnének megfogni valamit. Az emberi sors van ezen a Lenbach-képen megformálva, a társadalom élete. Látom az önök kezét felemelkedni ideálok felé. A menetrendkönyvet keresi ma minden ember; aki saját gondját és az ország sorsát is némikép szivén viseli. d 'C^L^fcc , - A 7>)enetrendkönyv szakadozik. Sokat forgatják, keresztül hasitják lapjait, befülezik oldalát, elkopik kötése kipattannak belőle az acélszálak, amelyek összetartják az iveket, szétbomíik az egész s azután jön-az altiszt, megnézi,jJb.ogy már régi és lomtarba kerül. Ez a menetrendek sorsa. Örömmel és sziyesen vállalom és vállaljuk valamennyien ezt a sorsot. Habent sua fata libelli! Ez a sorsa ennek a könyvnek talán, ha lst eh igy rendelte, igy szeretném. Nemzetemnek szeretnék az elkopásig, elrongyolódásig, lomtarba vetésig_ legalább kevés sel eligazitój lennii j^J - Ezért imádkoztam ma az oltárnál. Adott nekem a fenséges Isten megbecsülhetetlen ^ titokzatos örök forrásokból eredő kegyelme és elhatározása oltárt , méltóságot, hivatást, huszonöté.vet - ami elmúlt már - . "'ennyit ad még, mennyi van még hatra, nem tudom. Hálát adtam és hálát.adtunk testvéreimmel valamennyien az irgalmas Istennek azért, amit adott. Es hálát adtunk előre, azért is, amit kértünk tőle va la menny ien.-mert biztosan tudjuk, hogy megadja nekünk azt. hogy valamennyien, akik hivatást érzünk magunkban, akiket felkent Krisztus keze arra, nogy valamily formában az élen járjunk. - ^ munkánkat, amit elénk szabott, biztosan el tudjuk végezni. Az öntudat, a bizakodás kell, hogy felülről ígódjék a lélekbe, mert az aki két ember előtt jár, kell, hogy erős legyen annyira, hogy az a két ember benne bizní tudjon, Az pedig, aki milliók előtt jár, bronzból legyen öntött, hogy milliók tudjanak benne bizni, mert millióknak épen ugy nem szabad bizalmatlanná válniok lényeges dolgokban,amint nem szabad két embernek, aki a harmadikat követi. • - Biztos vagyok benne, hogy megerősit bennünket a minden irgalmak lste ne. - Menet rend könyv! Kopott már, piszkos is már. be is'van fülezve ittott, egyik-másik lapja be is szakadt, mert huszonöt éves. Menetrendkönyv szeretnék lenni, vagyok-e, tudtam-e lenni, biráljátok meg\ "Hogy tudjak lenni, (ezért imádkozom^

s hogy tudjunk lenni minél többen^ /Folyt, köv./