Napi Hírek, 1928. november/1

1928-11-07 [0190]

/Báró Zichy-Rubido Iván előadása,, első folytatás./ Bevezetőben az előadó ismertette Magyarország földiének és népének történetét. Végigkísérte a magyarságot vándorlásában és letelepedésében, majd behatóan fejtegette, hogy földrajzi és vízrajzi szempontból milyen összhangzatos egység jellemezte az ezeréves hazát. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a történelem tanúsága szerint a Duna medencéjében élő nép sorsa mindig attól függött, hogy kinek a kezében van a környező hegylánc. A Kárpátok hegylánca erőt jelent, ha határvonalat alkot azonban gyengeség forrása akkor, ha a határ eléje, vagy mögéje kerül. A történelem tanítja azt is, hogy nem életképesek azok az államok, amelyek ennek a földrajzi egységnek szétszabdalt darabjain helyezkedtek el. 1 magyarok előtt senki nek sem sikerült tartósan megvetnie lábát ezen a földön, mert valamennyien csupán a sik földön akartak urallcodni és nem terjesztették ki uralmukat a Kárpátokra is. De a Duna völggóben való állandó letelepülés súlyos felelősséget és tiszteletreméltó történelmi küldetést róü a magyarokra. A Duna medencéje mindig ütközőpontja volt a Nyugatnak és a Keletnek. Magyarország a nyugati civilizációhoz csat lakó zy^jLyjáj^p ezt a civilizációt a keletről fenyegető veszedelmek ellon, r^gy>r^szt) másrészt azonban védelmeznie kellőit - saját önállóságát is a nyugatról kiinduló beolvasztó törekvésekkel szembon. Magyarország a nyugati civilizáció védelmében rája'háruló feladatának a legnagyobb odaadással és önfeláldozással felelt meg, a törökök kiűzése után azonban ismételten kénytelen volt fegyverhez nyúlni, hogy a Nyugatról jövő beolvasztó, központosító ás germanizáló áramlatokkal szemben biztosítsa állami függetlenségét. A sorozatos szabadságharcokból Magyarország azt a tanulságot merítette, hogy a nyugati hatalmak nem törődnek Magyarország függetlenségével és hogy Magyarországnak magának kellkeresnie a megegyezést az uralkodóházzal és a szomszédos német hatalommal. Ez a belátás vezetett az 1867-iki kiegyezésre, amely egészen a világháborút követő feldarabolásig fennállott. ' Az előadó megemlítette itt, hogy a századokon-keresztül tartó háborúskodások nagyban meggyáritették a magyar.lakosságot. A népesség megfogyatkozását letelepedéssel kellett pótolni. Am a telepítések során érvényesült az az idegen hatalmi célzat is. amely a magyarság helyzetének gyengítését tartotta azem előtt. Ezekre a telepítésekre vezethetők vissza azok az állapotok, amelyek megteremtették későin Magyarországon a nemzetiségi ellentéteket és a nemzetiségi problémát. A 67-es kiegyezést rövid ideig tartó nagyszabású fellendülés követte. A sors kereke azonban tovább görgött ás Magyarország belesodródott a világháborúba. Nem az ő érdekei forogtak kockán ebben a háborúban, amelyben győzelem esetén semmit sem nyerhetett, ellenben vereség esetén mindent elveszthetett. A nemzettől távol állott minden háboruskodási szándék. Gróf Tisza István, aki a háború kitörésekor Magyarország miniszterelnöke volt, minden követ megmozgatott, hogy elhárítsa a háborús bonyodalmakat. Amikor megtudta, hogy gróf Berchtold, a közös külügyminiszter, ultimátumot akar intézni Szerbiához, magánlevélben igyekezett rávenni az uralkodót, hogy élihez ne járuljon hozzá. Az 1914. junlius 7-én Bécsben •tartott együttes mihisztertanáöson Tisza erélyesen " •:•...;<* . 'ellenezte az uíii átum elküldését és követelte, hogy elfogadható kívánságokat szabjanak. /Folytatása következik./