Napi Hírek, 1928. március/2
1928-03-16 [0175]
„ . í A nev/yorki Kossuth-szobor leleplezése alkalmával báró Perényi Zsigmond mint a nap első szónoka a következő beszédet mondotta: Polgármester Ur! Hölgyeim!Uraim! Legyen szabad mindenekelőtt forró köszönetet mondanom Önnek; Polgármester ur, nemes és ékes, szavaiárt, s egyben tolmácsolnom hazám meleg es örökkétartó háláját az Ön nagy és hatalmas városának afeárt a nagy megtiszteltetésért,amelyben nagy hazánkfia emlékét részesiti, midőn megengedi, hogy szobrát óriási városuknak ezen a szép és előkelő helyén állítsa k fel. Mi, messze Magyarország zarándokai, neei kéjutazás, szórakozás vagy tanulmányút végett, hanem azért jöttünk ide, hogy imát mondjunk e megszentelt talajon. Kossuth Lajosnak, a szabadság apostolának szelleméhez zarándokoltunk ide, hogy jelen szomorúságaink és balsorsunk közepette vigasztalást és reményt találjunk. Képviseljük az egész magyar nemzetet osztályra, felekezetre ás foglalkozásra valb tekintet nélkül.A magyar országgyűlésnek, a vármegyéknek, a városoknak képviselőit ép ugy megtalálják sorainkban, mint a kereskedőket, földmiveseket, a kisgazdákat ás a nagybirtokosokat, a munkásokat, gyárosokat és hivatalnokokat - mindn yajan eljöttünk, hogy áldozzunk nemzetünk nagy férfiának dicsőséges emléke előtt. Vannak közöttünk olyanok, akik - mint szerény magam is - unokái vagyunk dicső nagy atyáknak, akik; Kossuth eszméinek és a magyar függetlenség szent ügyének márforiai voltak. Vannak közöttünk leszármazó i ama jobbágyoknak is, akiknek felszabadulása Kossuthnak es követőinek nevét teszi halhatatlanná. Magyarországon most ünnepeljük nyolcvanadik évfordulóját annak a március idusának,amelyen lehullottak a feudalizmus láncai, a paraszt birtokossá lett, s a politikai, társadalmi és lelkiismereti szabadság deklaráltatott. Az idevágó törvények örökre összeforrtak Kossuth nevével. Osztrák befolyásra visszavonták ezeket a törvényeket s erre kitört a szabadságharc/Fegyvert ragadtunk függetlenségünkért, de az orosz seregek túlerejének segítségével hősies küzdelem után összemorzsolták Magyarországot. Kossuth ezután hontalanná vált; soha többé nem tette lábát szülőhazája földjárefkéső öregkorában halt meg. Harmincöt áve már, de emléke mégis él. Szemben állott az uralkodóházzal ás minden kormánnyal ugy a kiegyezés előtt, mint az után. Volt idő - az elnyomatás kora -. mikor Kossuthot veszedelmes- forradalmárnak deklarálták, börtönbe vetették azt, ki őt dicsérni merte, eltiltották még a Kossuth*-nótát is, - ám emléke mégis él. ¿1 az ő emléke és élni fog mindig, mig igaz magyar fog élni a fcl-^ dön, mert ő a magyar nép vágyainak, érzéseinek, szeretetének és reménységének a megtestesülése! Jol mondotta Kossuth: a magyarok millióinak koncén^-.— r rált vágyódása öltött testet benne. Mindenki játszhat népe szivének hur- i jain, ha népe benső ösztöneiből meriti ihletét ; mégis sokj^elms hasonló az ^ üstököshöz,cunely jő ragyogó fényözönben s aztán hamar elnyeli a feledés. §« Kossuth állócsillag a magyar égen,melyet a változó politikai érzelmek és vélemények felhői arnyakba boríthatnak, ám minél sötétebb a magyar végzet égboltja, minél veszélyesebb a magyar nemzet ösvénye, annál .inkább vágyunk rá, hogy ennek az állócsillagnak a fénye vezérel jen bennünket a mélységeken és akadályokon át feltámadásra ás boldogulásra! A bánat mélyebb gyökeret ver az emberi szívben, mint az öröm és csakajnikor nemzetek szenvednek, mint most a mienk,akkor érzi igazán a szivünk a m ( élvséges vágvódást IstenKuldte vezérek utan, s akkor érzi egész nagyságában a tisztelet azokkal ' a nagy honfiakkal szemben, akik életüket hazájuk' javára áldozták. /Folytatása következik./
