Napi Hírek, 1927. március
1927-03-17 [0150]
A tapasztalatok azt mutatják, hogy kulturális téren minden nyomás nem szellemi befolyás nyereségéhez, hanem épen ellenkezőleg elzárkózáshoz vezet és hogy ennek folytán a népek közötti szellemi együttműködésre irányuló akoió vezetőcsere elsősorban azok a nemzetek vannak hivatva, amelyek ebbe a szent ügybe egoisztikus momentumokat nem kevernek. És velőben Olaszország azt az óriási szellemi befolyást, amelyet századokon át a többi müveit nemzetre gyakorolt, ilyen egoisztikus hatalmi célokra soha ki nem használta, hanem nemes belső kényszerűségtől sodorva, önzetlenül odaállott a gyengék mellé, hevitve meg öttől a nagy érzéstől, attől a különös gyönyörűségtől, amelyet a géniusznak mások segítése okoz. Innét van az, hogy mig a nemetek Lessing nyomán tudatosan el- f zárkóztak a francia befolyás elől, mi magysrok pedig védekeztünk az osztrák behatással szemben, addig az olasz kultúra előtt open önzetlenségénél fogva az összes nemzetek lelke bizalommal meguyilt, De ezenfelül a magyar lelket olasz kulturális befolyások befogadására nülönösen fogékonnyá teszi az, hogy az utolsó négy században közös történeti sorsot viselve, a ket nemzet pszichéje is sok tekintetben egyenlőképen alakult. Olaszok es magyarok századokon át ugyanazon nyomás alatt éltünk és a szabadságnak és függetlenségnek ugyanazokért az eszméiért küzdöttünk és szenvedtünk. Innét van az, ho^y egyenlőképen nacionalisták vagyunk, innét van az, hogy az idegen igával szemben egyenlően türelmetleuek^vagyunk, innét van az, hogy politikai eszméinknek és érzéseinknek óriási tömege azonos, innét van az, hogy jobban meg tudjuk egymást érteni. Velőben a testvériesülésre, a szellemi együttműködésre megvan bennünk a hajlandóság, de ezt tetté kell érlelni. Kiét nemzet művelődésének egymáshoz való közeledése nagyszerű, de egyúttal nehéz feladat is, amelyet csak rendszeres és következetes munkával lehet elérni. Az olaszmagyar szellemi kapcsolatok ápolása terén abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy ebben az ünnepélyes órában nem kell csupán a jövőben megvalósítandó tervek kifejtésére szorítkoznom, hanem már tényleges eredményekről számolhatok be. • . Javaslatomra a nemzetgyűlés törvényt alkotott a fiu^. és leányközépiekóláról. Mindkét törvénynek lényeges rendelkezése az olasz nyelvnek és irodalomnak kötelező tantárgyként való bevezetése a magyar középiskola tantervébe. Pedagógusnak nem kell bővebben magyaráznom, hogy a középiskola az egész tanügynek épen az a r^sze, amely a gyakori módosításokat o. legkevesbbé birja meg t-s open azért igen fontos okaimnak kellett lenni, hogy e lépésre határoztam magam. Figyelembe vettem, hogy az olasz Hyelv rendszere, az olasz nyelvtan logiaikilag legalább is annyira kicsiszolt, mint a francia vagy a nemet es ilyen körülmenyek között arra a logikai iskolázásra, amelyet egy tökéletesen kifejlesztett grammatika a tanuló elméjének nyujt, teljesen megfelel. De korántsem ezek az ervek voltak rám döntők, hiszen a középiskolai .nyelvtanítás célja koránt sincs kimeritve a grammatika rendszerének es a szókincsnek elsajátíttatásával. /folytatása következik/ ^GOse^ éa ^
