Napi Hírek, 1923. február/2
1923-02-17 [0054]
5 a c B » , február ITMKaaolíni a szenátusba* hosszabb külpolitikai beszédet uon*tt, melyben kiterjeszkedett a sánta margherital azerződéere éa a Washingtonban aláirt egyesoenyre, Kassát Orespi szenátornak felalt, aki a Jóvátételi problémát tette ezóvá, Kijelentette, hogy eo'oen a kérdésben nínca aemmiféle ui tény. Borai szenátor felhívásának - folytatta _a miniézterelnök- nincs túaijfii jelentősége. Borán szenátor az Egyesült illatok különböző part_ Jalból alakult esqjortnak a fezére, de •> nem-, i. ele* genlS Jogcím ahhoz, hogy «íesse£elfogadni többé-kevéabbé fantasztikus íelhlvaeait. Ha holnap valamelyik korraitnr és általában az érdekelt és a viszályba; belesodródott kományok felelős elemei fordulnának Olaszországhoz, amely ország a nemzetet sorában aa egyedül karét békés politikát, akkor egy pillanatig sem kélnék a felhívásra adandó válasszal. Egyetlen uj tény, amelyxSl gondolkoznunk kell, le amely élesztőé helyett inkább megfagyasztja a lelkesedést: az a tény, hogy az angol ét az amerikai kormány megegyezést kötött, amelynek értelmében Anglia kötelezte mag* az Bgyesait illanókkal szemben fennálló adósságainak megfizetésére. Ezek után nan sok illúziót táplálhatunk arról a lehetőségről, hogy a mi adósságainkat törí.1nl fogják. •••• Egyik idegen pa._ iioen—.. ^„..íí, nogy Ole»x» . közvetité*t kísérelt meg mnciaorBzágíS Béoetország közöt t,< Ilyen MaérMÍ" nem történt. Az én kötelességem az volt, hogy puhatolóíaam. Ezt meg is tettem. Se amikor az európai RSvároaakbaa tett puhatolózás alapján észrevettem, hogy ebben az irányban nem juthatunk előbbre, akkor nem erőltettem a dolgot. Az erőltetés súlyos tévedésre vezetett volna, /Élénk helyeilés/ Másrészt azonban azt gondoltam, hogy amikor a válság tetőpontjára jut, akkor tudnunk kell, megvan-e még és fennmarad-e még az Mtmt* egyetértés a Bzövetségesek között. Sem leplezek le titkokat, ha rámutatok arra, aal szemébe ötlik mindenkinek, aki újságot eivaa. Annyi bizonyos, hogy nlnos semmi ok, ami Olaszországot arra késztetné, hogy szövetségeseitől eltérőén oselekedjék. Amikor a mi nemzetünk érdeketiSl, ennek a negyven milliós népnek é.-dókeiiSl van szó, amelynek joga vsuTaz élethea, ekkoy óvatosnak ksll lenni a rögtönzésekben és számot kell vetni avval, hogy a mi akaratunkon kivül ott van másak akarata la. Az ilyen helyzetbea, mint sminö a mostani, nem lehet gesztusokat, mégkevésbbé eredetleskaléat rögtönözni,' Ha 1 ásnának szénmedenoéink, ha megoldottuk volna a nyersanyagok problémáját, ha nagy raktárakkal rendelkeznénk, akkor máa politikát, esetleg nagylelkű po. lltlkát követhetnénk Hémetorszggal szemben. Mi azonban nan engedhetjük meg ragunknak a pazarlásnak és a nagylelkűségnek fényűzését, amikor az élet gondjaival küzdünk, amikor minden energiánkat Sasze kell fognunk, nehogy örvénybe kerüljünk, liegérthetik, hogy ilyen körülmények között Olaszország nem maradhatott távol a Ruhr-vidéktől és nem tagadhatta meg gazdasági éa technikai közreműködés öt, As én véleményem szerint jobb is, ha mindsnkor jelen vagyunk, jelen vagyunk akkor is, amikor gazdasági téren, a vas 4a a szén klhaszeáláaa Sekiirtetébefl esetleg egyezség jön létre l'ranoiaoraz új és Hémetorezág között, A sánta margheritai szerződésről szólva Mussolini kijelentette, hogy megérti l'amassla és Livaroni szenátorokat, akik aggodalommal és fájdalommal beszéltek erről a szerződésről. Bizonyára ;" az érzés Igen nagy szellemi erő az egyeseknél éa a népek életében, de •« lehat egyetlen és kizárólag irányító ezeapor.tja a külpolitikának. Lágyan bátorságunk - folytatta - annak kijelentéséhez, hogy Olaszország nem maradhat örökké be~ zárva az Adriai-tengerbe, Az Adriai-tengeren kivül vannak még más tengerek la, mint például a Földközi-tenger, aaalye&nint>« érdekelhetnek. A rapallói szerződés véleményem szerint sajnálatos magállapodás volt, amelyet a nehéz balpolitikai és külpolitikai helyzet következcéba«.kötöttek mag. Se legyen a/zabad itt is megismételhetnem, hogy'naa lehet méltóságos éa szilán! külpolitikát oalnálnl, ha a nemzet nem adja minden nap vasfegyelmezetteégénsk t&zonyaáfját, /Élénk helyeslés/ Sas hiszem, hogy a santa margheritai szerződés Zárának ég Salmáoiának halálát Jelentené. Ktadeaesetre sikerült ott élő testvéreink számára megmentenünk az olasz nyelv használatának Jogát, Ha ott élő testvéreink olasz nyelven beszélhetnek, Írhatnak és tanulhatnak, akkor azt hiszem, olaezságuk egyik legfontosabb alapelemét magmaotettük, Zix& éa Balmánia olaszai sok évtizeden kereaatül ellelálltak azoknak a kíméletlen alneuzatietlenitto- törekvéseknek, amelyek)*! a Habsburg. «aloa megpróbálkozott, Olaszország nam is siethetett akkor segítségükre, <S2\ (ÍJ . dl - fi!.
