Napi Hírek, 1920. október/2
1920-10-23 [0002]
raot sem akart vállalni, bár csak ^igen -t kellett volna moí# dattia, hogy az ölébe hulljon - mert egész erejét a hirlapnak akarta szentelni és mert a képviselői állás okvetlen valamely pártkeretbe való" beilleszkedéssel járt volna, araikor * ott' Volt olyan párt, amely gondolatvilágával ugy szóivá*! azonos irányt követett. Nem volt tehát közöttünk semminéven nevezendő külső kapocs és mégis, az eszme közössége folytán, éveken át együtt haladtunk tisztán és ^kizár ólagosan az eszme közösségének és az eszme iránt való teljes odaadásnak révén, /filénk éljenzés./ ' Hálálkodj ara-e azért a támogatásért, amelyet küzdelmes éveim hosszú során át a Budapesti Hírlaptól nyertem és amelyet hasonlóval viszonozni nem volt hatalmaink Ba ezt tenném, leszállitanára azt az ethikai értéket, amelyet az eszme iránt való abszolút odaadás képvisel. íme, araikor a nemzeti gondolat érvényesülésének feltétele iránt eltérő felfogásokat .vallottunk, araikor Ön a demokratikus fejlődés mérséklésében, én pedig az ahhoz való alkalmazkodásban láttuk e gondolat jövőjének biztosítását, el is váltunkegyraástól„ #n akkor ugyanazzal az erővel és ugyanabból az alapgondolatból kiindulva azt a kiváló férfiút támogatta, akinek tragikus halálát mindnyájan siratjuk, akivel engem a sors mindig szembeállított, de alá ben a magyar nemzetnek egy nagy erőtenyezőjét nera csak akkor, méltányoltam, érdeme szerint, araikor már nincs az élők közt, de akkor is, araikor köztünk a legélesebb küzdelem folyt, /Na^y taps./ Ámde 'ra,bst az eszmének ezt a kontroverziáit tárgytalanokká tették, mindnyájunk kísérletezéseit elsöpörték; és igy könnyen megtaláltuk egymást újból, nem csupán azért, mert a viz,özön,' melybe régi törekvéseink belefulladtak, lethe vize kell, hogy legyen, 1 mely a vízözön előtti ellentéteknek . még emlékét is elpusztítja és az összes ép erők összefoglalását lehetővé teszi az újraépítés munkájában, de azért is, mert eltérésünk csupán egy és ugyanazon eszme bizonyos időben" : és bizonyos körülményék Között legbiztosabb érvényesülési/ módjára vonatkozott,' tehát a dolog természete szerint rauló természetű volt. Arai pedig összekötött és összeköt, az örök ••érvényű, azt ha elhomályosítják, nagyobb fénnyel újból felragyog, ha.eltemetik, magasabb életre újra feltáraad./Bljenzis/ És most már, befejezésül válaszolok arra a bevezéíöleg felvetett kérdésre, hogy miért szemeltek ki éppen engem e fényes napon a közönség érzelmeinek tolmácsolására? Ugy hiszem, hogy ennek magyarázatáEgen könnyű, A közéleti szabadság két legfőbb szervének, a hírlapirodaloranak és a népképviseletnek utolsó fólszázadából ketten állunk itt még harcképes és 'tettre kész veteránok; /szűnni nera akaró nagy taps, lelkes éljenzés./ talán rem,éí:&etjük. hogy a kettős 'mederben lefolyt , múltnak képviselőiként elfogadjanak minket azok is, akik'el gyakran szemben állót tünk; a nágyar parlament közel múltja üdvözli a magyar hírlapirodalom közel múltját, midőn Apponyi Albert szól Rakoá*.^enohö,z. ^6Ikes ellenzés és na^y taps./ Együtt éltük át, együtf küzdőt ü v át, egyraas mellett, többnyire egymással haladva, nemzetünk életének ez utolsó félszázadát, amely annyi remény, a^nvi jrüzdelem és annyi hullámzás után katasztrófával végződött. Itt állunk a roínoV fölött, mint annek a múltnak tanúi és hiteles "lagyarázót. sirva * Ufi Y an > de az Újjáépítés raunkáiárakószen, sürgetve enne 1 erőteljes megindulását. Mikor két öreg ember, aki élete rauni kaját lattá osszeomlani* nera esik kétségbe, ak'or sen-ine 1 ^ sincs joga kétségbeesni. Reméljük és kérjük a mindenható istentől, hogy meg oreg szemeink is láthassák reményein' teljesedeset .• ' r A közönség percekig tapsolva és éljenezve, felállva ünnepeIte a ,beszed befejeztével a szónokot és az ünnepeltet. 1*?/^ ^ ^ ^ A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából köszöntem Rákosi Jenőt. A Tudományos Akadémia joggal büszke rá,hogy mindenkor isroerite és méltatta a hatalmas érteket.roelyet Rákosi,a nemzeti kultu- rában képviseli 1892-ben tagjává,1909-ben ti sz tel etijma jd igazgató tanácsának tagjává választotta, - ily módon ráruházván minden diszt és elismerést,mellet az Akadémia magyar irótuULegyáltalában adhat.. Az Akadémia ma együtt ünnepel az ünnep] ökkel és együtt örül az ö_r ve ndökkel; . II Es most méltóztassék meg engedni , hogy nem az akadémikus, hanem Rákosi Jenő egyik szerény tanítványa szólhasson néhány szőr a Mesterről. Jől •tette az Otthon és az Újságírók' Egyesülete,jól tették az irók és^<3@ hírlapírók,hogy ekkora nagy öromtüzet gyújtottak Rákosi Jenő tiszteletére. A tüz trilágit és melegít és soha nem volt még idö,midőn a magyarság jobban szomjazta volna a fényt és & meleget - a,dicsőséget és a szeretet - mint a mai. -* # Es jól tette Rákosi Jenő,hogy nem hallgatott a belső hangra, amely azt tanácsolta neki,hogy távoztassa el magától az ünnepeltetés poharát. A nemzet a nagynaiban önmagát becsüli meg és som nem volt még nemzet,amelynek oly nagy szüksége lett volna az#©nbecaü16sre,mint épen a magyarságnak. Az ünnep keretében nekem az a megtisztelő feladat kínálkozott, hogy méltassam Rákosi Jenőt, a költőt. Én azonban erre képti en& nek érzem magam. Sem én. sem a velem egyívású irói nemzedék tagjai nem vagyunk arra hivatottak.hogy bíráljuk Rákosit,habár méltatás al akjában'' is, habá r a. feltétlen magasztalás ha rg ján iis.; Sokan van*.'' nak ebből a nan zedáRKB.akiket pályájuk kezdetén Rákosi Jenő erős és jóságos' keze emelt ki éüz i sm eret lenség homályából, a lei tott a közönség érdeklődésének éltető veröfényébe. Velem is ezt tette. Ne-, künk Rákosi Jenő mesterünk marad, vezérünké akit tisztelet., szeretet és hála illej^aki toronymagasságban áll lelki sz emhata.ru nkon,aki tekintély ,a vszó legnemesebb értelmében ?< tekintély.miként apa a fiuk "között. Jjjn''tehát nem hozok Rákosi Jenőnek méltatást,de hozom egy egész iroi nemzedék fiúi- t isz tele tét., szer etet é3 háláját. Én különben s emktudnoWmegalapítani,hol kezdődik Rákosiban a költő és hol az újságíró. A költő ós az újságíró keké ugyanazt a holfcat f orgat^yL^ a költözés az újságíró tollforgató fezébe ugyanaz a sziv,a nagy magyar ember szive,küldi a forró véráramot. A költő és az újságíró - ez Rákosiban egy harcos kétféle gesztusa, - a ké^ gesztus e gy célt szolgál; a cel a magyarság jobb jövője„ Ti a nemzet, amelyetm valamennyien el/*.'árt szomorúsággal s zolgálufllki bizonyara a világ legkülöno sebb ttépe. Időközönként elvakult makacsC3ággal,csökönyös következetességgel öngyilkossági követtel. ^Miután végig szenvedte az önkéntes halál minden borzalmasságát .és leszállott a megbárás poklába,megtisztult bűneitől,szentté lesz és harmadnapra feltámad 1 smét sí rjaből.. Az elmúlt években Rákosi Jenő élete elkeseredett erőlködés volt,hogy kicsavarja a nemzet kezéből az öngyilkos fegyvert. Nem sikerült,sem neki,sem azoknak,akik egyytt éreztek és együtt küzdöttek vele. És ma egy különös, szint elkísérte tiss_tünemény tanúi vagyunk. • Rabelais megírja,hogy midőn "" % Pantagouel hajója az , örök jég régiói mellett vi toriázott,a beláthatatlan óceánon egyszerre különös hangok emelkedtek. Emberi beszéd hallatszott a pusz ta tenger fölött,szavak,f enyegtfo,kérlelő,menydörgö,suttogó szavak aranyszavak,kegyetlen,maró szavak,,
