Napi Hírek, 1920. október/2
1920-10-23 [0002]
f Az egész ifrmeplőközönség feszölt érdeklődése ós osztatlan figyelme közepette emelkedett most szólásra gróf Apponyi Albert, hogy a nemzet közönsége nevében üdvözölje Bakosi Jenőt. Beszéde, melyet ismételten és sürün szakított meg a közönség zajos tapsa és éljenzése, a következőkép ' hangzott; f, kéltóságos Utamt Tisztelőinek nagy száma art-a kért ' fel engem, hogy annak a sokfejű lénynek nevében, amelyet ^ö^önségnek nevezünk, üdvözöljem Méltóságodat közpályájának nevezetes évfordulóján. Valóban a közönség az, amelyet ma elsősorban kell szóhoz juttatni, mert a közönséghez szólt <*n, nap-nap után, hosszú évtizedeken át; a közönség volt az #h pártja, támogatója, eszméinek visszhangzaja, néha bírálója is. Be ma ez az egész közönség összefog, hogy ünnepelje dntoen azt, arai >tölöt te áll a részletek körül támasztható kontroverziáknak: egy hosszú és di^ei^trodalmi és hírlapiról pálya örökbeesü ethikai, kulturális és nemzeti értekét. Üf hogy miért esett éppen én reám a közönség szócsö1 veinek választása, miért éppen én általam akarja érzelmeit tolmácsolni, - erre a kérdésre majd előadásom végén fogok válaszolni. Másokra hagyom,' nálam illetékesebbekre, hogy Méltóságod irodalmi működését méltassák; nekem elég gazdag téma ta hírlapíró Magyarország nagy hirlapirói nemzetségének utolsó életben levő sarja, ©essewffy Aurél, .Kossuth Lajos Jtemény Esigmond, Palk Miksa, Xáas fvor, Bartha Miklós., Rákosi Jenf: így állapíthatnám meg azok névsorát, akikhez a magyar hírlapirodalom magasra emelkedésének érdeme és emléke fűződik . fis ezzel a megállapítással nem követek el. igazságtalanságot a jelesek nagy számával szemben, akik a nevezettek körül mint munkatársak sorakoztak, sem nem torlaszolom el az utat azok elől, akik ezután fognak emelkedni, sőt inkább megjelölőn számukra. Ez az ut a nagy tradioiónak tia> megőrzése, amely e nevekhez fűződik és amely közösséget állapit meg köztük, bár sokszor harcban állottak egymással, a tradíció pedig az, hogy eszmék képviselői voltak, eszmékért küzdöttek. Nem eszmét kerestek egy üzletszerüleg kigondolt zsurnalisztikái vállalathoz, hanem az eszme szolgálatában létesítették a vállalatot. Az eszmei tartalomnak pedig megfelelt a forma tökéletessége és ez a magyar zsurnalisztika nagyjainak másik, nem csekély jelentőségű öröksége. Gyakran hallottam sajn álkozással„emlegetni, hogy ez vagy amaz a tehetséges iró jelkallódott a hírlapirásbán, hogy irodalmi kvalitásai a napi munkában elromlottak. Ennek a folyamatnak osak egy ellenszere van: irodalmi színvonalra emelni a zsurnalisztikái tevékenységet. Ehhez persze mester kell, mestere a szép prózának és mestere a hírlapirásnak, olyan mester, aminő az élők közt Bakosi Jenő, akinek nemcsak minden oikkelye ot .'honra méltó a nemzeti irodalomban, hanem egész lapján-elárad a tisztult izlés és az irodalomnak fénykorát oly dicsőén jellemző tiszta erkölcsi érzék. A Jaidaoes'ti Hírlap mindenkor azon lapok közé tartozott, amelyektől tiszta magyarságot lehetett tfr&ilni s amelyeket a leggondosabb családanya bizalommal láthatott gyermekei kezében. Ez pedig nem csekély dicséret. /fiosszantártó lelkes éljenzés és taps*/" Rákosi Jenőnek eszméje az. ő hirlapirói. munkájában ugyanaz volt, amely engem parlamenti működésemben vezetett; a nemzeti eszme, abban a sajátságos kialakulásában, amelyet hazán 1 ; abnormis helyzete teremtett meg. Hálunk ez az eszme, amely minden más nemzetnél magától értetődő dolog, küzdelem tárgya volt; a legfőbb hatalom azzal nem azonosította magát, hanem századokon at annak lefokozásán dolgozott s intézményeinkben azt megcsonkította és a tőle függő javakban való részesedést e osonkaság eltűrésének fokához merte. /Ugy vanJV Már pedig nem csupán területi értelemben megtáraadhatatlan igazság az a jelmondat, hogy; ©sonka ország nem ország /Sosszantarto lelkes éljenzés és taps./A nemzeti életnek erkölcsi megcsonkítása szükségképen;elsatnyuláshoz vezetett* Összeomlásunk számos elszomori*t o és lealázó jelensége egyenese^ ide vezethető viasza. Az évszázadokon át rendszeresen letompított nemzeti érzés nem állhatta ki á legsúlyosabb erőpróbákat, /ügy vaut/ Az én politikai életemet ennek az igazságnak mindig világosabb fölismerése fejlesztette és irányította oda,hogy a nemzeti élet tel jes; égének követelése vált anna 1 : tartalmává, /gljenzés./ Sok ehézséggel kellett küzdenem, sok tiszteletreméltó tradíció kötelékeiből kellett kibontakoznom, míg ennek világos raegformulázásáig eljutottam, de 46 ey óta benne volt parlamenti működésemben az a vezérgondolat es ez alkotta meg a kapcsolatot köztem és Méltóságod kofc*. AVzunni nem akaró taps., lelkes éljenzés./ ; Igen sajátságos volt ez a kapcsolat; személyi momentum alig volt benne; ritkán érintkeztünk, alig láttuk egymást. IWrtkötelék nem fűzött egymáshoz* bár többször tettem kisérletet ennek létesítésére. Ámde ön változatlanul ragaszkodott, lapjához, a pártoktol való teljes függetlenségéhez, és igaza volt ebben; /hosszantartó lelkes éljenzés es teps./ a zsurnalisztikái küzdelem szabad mozgását benitja és ez által az ügyet egvik legfontosabb harci eszközében megseoz'- a parlamenti párt taktikával való azonosodás. /Ugy vanT A nemzeti eszme szabadabban bontotta ki szárnyait abban a lapban, ahol Bákosi Jenő egyedül rendelkezett, mint abban a pártéletben, ahol az elhatározások gyakran különböző telan: tétek és erok eredőjeként jöttek létre... JKépvisel.oi ^mandatn-
