Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1913

cselekvés, nagyon is távol fekszik az ember puszta, természetes erőitől. Emiatt nemcsak a kegyelem természetfeletti állapotába kell emelkednie, hanem állandó kegyelmi segítségre is szorul, hogy megállhassa helyét a mindenható kisértésekkel szemben. Kegyelmet pedig alázatos könyörgéssel szerezhet; ezért kell jártasnak lennie az imában s benne örömét meg kedvét lelnie. De mikép szerezze meg e jártasságot, mikép e kedvet s örömet? Mindenesetre nem rtgy, hogy sohasem vagy nem ájtato3an látja imádkozni nevelőjét. De ne szóljunk többet, mert sértve érezhetnéd magadat, K. T.! Csak mellesleg mondom, hogy nem látványosságot kell nyújtanod, mert mi sem volna ennél utálatosabb, csak valóban jámbornak kell lenned s nem restelned, hogy napközben is meglátogassad a szentségi Jézust akár a házikápolnában, akár a templomban, még akkor is, ha látnának növendékeid. Miért menjenek csak ők az Üdvözítőhöz, te meg sohasem mégy; tán kamrádba rejtőzve imádkozol? Különösen ha nehéz idők járnak az intézet felett, ha baj történt, ha valamely növendéked különösen szorul az égi segítségre, akkor lássanak a kápolnában, amint Mózeshez hasonlóan imádkozol néped győzedelmeért. Ily példa, hidd el nekem, minden szónál többet vonz.

De nem lesz jártas az imában s kedvet sem kap, ha csak azt hallja: Röviden és jól! Hiszen ilyen mohó sietség mellett, hogy szerezhetne gyakorlatot és mivel oly szűk marokkal mérik neki az imát, nem tud választani a neki megfelelőből в nem is tud gerje- dezni. Márcsak azért sem, mivel a mérsékletre s a rövidségre intő szavakból egyre csak azt kell hallania s megértenie, hogy nem lehet nagy jelentősége az imának, mert különben nem végeznének vele oly gyorsan. Fontold meg jól, amit mondtam, К. T., mégha katholikus pedagógusoktól is hallanád a legújabb elvet, hogy nevelőintézetekben az imát s a jámborság összes cselekedeteit úgy kell csak gyakorolni, ahogy később az életben is gyakorolhatók lesznek. Tehát pl.: még mielőtt mosakodtak és jóformán felöltözködtek volna, egészen rövid reggeli imát mondjanak; az asztali imát is oly gyorsan, hogy már is kész legyen, még mielőtt szinte kezdték volna; az esti imát az ágyban elalvás közben; hétköznap ne legyen misehallgatás, sem áldozás, rózsafüzér s hosszabb ájtatosságok sohasem, mert a gyerekek többsége mindezt később úgy sem gyakorolhatná. Azért — így szólnak — az intézetben sem; mert az intézet az életre nevel.

Biztos, hogy az intézetben is kellő mértéket kell tartanunk a