Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1913
19 mert a gyermek életében mindennek meg van a maga fontossága. Gyermeki ingerültsége s érzékenysége későbbi teljes szerencsétlenségének lehet forrása, fogyatékos tisztasága s rendszeretete — most még csekély dolog — hiányos lelkiismeretességre, a lustaság s érzékiség hajlamára vall; s ez baj. A pedans látja ugyan a csekélységet, de nem látja meg a benne rejlő nagyságot. Pedig meg kellene látnia, hogy meg mutathassa a gyermeknek is s öntudatába hozza; akkor aztán szigorában, a csekélység miatti felháborodásában is meg volna az a nagy vonás, az a magas röptű lélek, amely tiszteletet szerezhetne neki s megnyerné a gyermeki szivet, Végre a jő szív! Ez tulajdonképen minden. Stolz Alban beszél egyik müvében olyj szónokokról, kik Isten igéjét csak azért hirdetik, hogy másoknak fájdalmat okozzanak. Nincsenek-e ilyen nevelők is? Szigorukkal nem használni, hanem fájdalmat akarnak okozni, a büntetéssel nem javítani, hanem elégtételt akarnak szerezni. Nem mondjuk, hogy öntudatosan és szándékosan; azonban nem titkolhatják örömüket, ha rajtacsiphettek egy növendéket, akit már hosszabb idő óta gyanús szemmel néztek; bizonyos fenséget tanúsítanak, amely még fennhéjázó szavakban is nyilvánul, mikor átadják a bűnöst a büntetésnek; rendőrök, birák, hóhérok, de még ezek sem, mert hiszen még ilyenekben is lehet részvét a bűnös iránt. K. T. Ha büntetsz, vegye észre a bűnös, nem hogy örvendesz, hanem hogy vérzik szived; s ha szigorú vagy, mondják valamennyien: „Csak azért szigorö, mert kell olyannak lennie s mert javunkat akarja“. S mikép győzheted meg erről növendékeidet? Azzal, amit imént mondtam, de még avval is, amit már egyszer érintettem s most újra hangoztatok; Légy a magánérintkezésben minden tartózkodásod dacára is bizonyos mértékben szívélyes, szobád ajtaja mögött tedd le a hivatalos embert s légy növendékeid barátja, apja. Légy kegyes, mikor a közrendet veszély nem fenyegeti, hallgasd meg, amit mentségükül felhoznak, segíts — ahol segíthetsz szóval és tettel s akkor biztos lehetsz, hogy növendékeid nemcsak nem fognak megütközni szigorúságodon, hanem büszkén emlegetik majd, hogy kemény iskolába fogtad őket, de azért mégis szívesen gondolnak vissza e szigorú iskolára. Mit mondjunk már most ama prefektusok kísérleteiről, akik egész művészetüket abban találják, hogy szövetségre lépnek egy osztállyal s igy uralkodnak a többi felett? A feleletet könnyen kitalálhatjuk. Aki igy jár el, az még maga is vesszőt érdemel. Evvel azonban nem állitjuk azt is, hogy ne nyerjük meg magunknak a magasabb osztálybelieket szívélyes jó bánás módunkkal s hogy az alsóbbak 2*
