Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1905
25 tasz, de nem bízol meg benne ugyannyira, mint önmagadban, nagy tévedésben vagy; nem ismered eléggé az igaz barátság jelentését. Inkább mindent beszélj meg barátoddal, de előbb ő vele magával légy tisztában. Ha már megkötöttük a barátságot bíznunk kell; még létre nem jött, addig kell az illetőről ítéletet formálnunk. Azok természetellenesen összezavarják a kötelességeket, akik Theuphrastus tanai ellenére azután alkotnak véleményt valakiről, ha már megszerették, s nem inkább akkor szeretik meg, mikor már ítéletet formáltak felőle. Sokáig gondolkozz rajta, hogy valakit barátságodba fogadj-e? Ha aztán érdemesnek találod, teljes lelkedből fogadd azzá, s beszélj vele oly bátran mint önmagaddal. Te magad pedig természetesen úgy éli, hogy semmit se bízz magadra csakis olyat, amit barátodra is rábízhatsz. De mivel mégis kerülnek fel olyas dolgok, amiket a szokás titokká tőn, oszd meg barátoddal minden gondodat és gondolatodat. Ha hűnek tartod azzá is fogod tenni . . . Egyformán hiba úgy mindenkiben, mint senkiben sem bízni.«1) »Fide, sed cui vide.« Ilyen Seneca szerint a jó barát, ä bölcs ember képe. Eme óvatosságra szükség van, mert »homo homini lupus« : »Ritkábbak habár súlyos esetek — mondja Seneca — hajótörést szenvedni, kocsival felfordulni: míg az embert embertársa részéről n apó n ként fenyegeti veszély. Ez ellen fegyverkezz föl, ezt figyeld mereven. Egy veszedelem sem gyakoribb, egy sem makacsabb, egy sem hízelgőbb ennél. A vihar fenyegetve figyelmeztet, még mielőtt kitörne. Az épületek recsegnek mielőtt összedőlnének A tűz kitörését a füst előre jelzi, mig az ember részéről fenyegető vész hirtelen jő s annál gondosabban beburkolózik, mennél közelebb ért. Tévedsz ha bíz ól azok arcában, Seneca—Bareza Ej), mór 3.