Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1905
24 A vallásos ember fárad a közjóért, segíti a szegényeket, sőt még ellenségével is jót tesz.1) Senecának e tana már teljesen keresztény tan, amely tan kötelességévé teszi mindenkinek az ellenség szeretetét is. Hogy a felebaráti szeretet gyakorlásához hozzá szokjunk érvényesítenünk kell ezt társadalmi és családi körben egyaránt. De itt is óvatosságra int: »Káros ránk a tömeggel való társalgás, mert nincs senki sem, aki valami hibát ne ajánlana nekünk, vagy ne erőltetne belénk, vagy észrevétlenül ránk ne ragasztana. Természetesen annál nagyobb a veszély minél nagyobb a tömeg, amelybe vegyülünk . . . Szorítkozzál amennyire csak lehet magadra. Azokkal érintkezzél, kik téged jobbá fognak tenni. Azokat bocsásd magadhoz, akiket te jobbakká tehetsz. Ez kölcsönbe megy: az emberek miközben tanítanak maguk is tanulnak.«* 2) Ismét más helyen: »Úgy élj az emberekkél, mintha az Isten látna, s úgy beszélj az Istennel, mintha az emberek hallanának.«3) Gyakorolni kell a szeretetet a családi körben : szeressék a gyermekek szülőiket s viszont szeressék és neveljék istenesen a szülők gyermekeiket. Seneca ezt ily határozott formában ugyan sehol sem mondja, de hogy így érzett, így gondolkozott következik abból, hogy anyja Helvia iránt kiváló gyermeki odaadással viseltetett és hozzá fiúi szeretettel ragaszkodott, kiről mindig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel emlékszik meg műveiben.4) S viszont azokat a szülőket is keményen megrója, kik gyermekeikkel nem törődnek, avagy velük szemben szívtelenek.5) A felebaráti szeretet kapcsán a baráti bizalomról szólva figyelmeztet, hogy csak olyant válasszunk barátunkká, akivel tisztában vagyunk: »Am ha valakit barátodnak tar') De otio I. 4. 2) Ep. mór. 7. 3) Ep. mór. 10. 4) Consol, ad Helviam cap. 14 et 15. 5) De dementia cap. 14 et IG.
