Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1905
17 En azt gondolom, hogy Seneca ezen a helyen csak azt akarja mondani, hogy semmi sem vész el a természetben, hanem más állapotba megy át. »E léleknek — írja tovább — üdének, bizalomteljesnek s mindenen felül emelkedettnek kell lennie«. ’) Miben áll ezen léleknek öröme, boldogsága?: az igazság teljes megismerésében: »Semmi sincs itt homályban . . . s mindent, ami az esztendőké szabad látnunk«,* 2) és Isten szinről-szinre látásában áll. Boldog mert azok körében van, kiket szeretett egykor a földön,3): »Nincs miért futnod fiad koporsójához. Azok fekszenek ott, mik legsilányabbak s neki legterhesebbek voltak: csontjai és hamvai; mik nem voltak inkább részei mint ruhák s testünk egyéb takarói. О épen s a földön semmit sem hagyva távozott; és egészen elment, kissé fölöttünk tartózkodván, mig kitisztul s a rajta levő hibákat és minden halandó életkorabeli állapotát lerázza; aztán fölvitetve az egekbe a boldog lelkek közt futos s a szent sereg fogadja őt«. Hogy Seneca fölfogása tisztább és helyesebb az isteni és emberi dolgokról, mint a többi stoikusoké, bizonyítja az ember kötelmeire vonatkozó felfogása is. Itt először a »principium agendi«-ról lehet szó. S ez a stoikukusok szerint majd a helyes ész (recta ratio); majd a természet (natura); majd maga az Isten (Deus). A recta ratio nem egyéb, mint a bennünk levő isteni szikra4); ennek engedelmeskedni annyi, mint engedelmeskedni az isteni törvényeknek. Mivel pedig a stoikusok szerint az Isten ismerete magának a természetnek ismerete, szabályuk: az isteni törvényeknek engedelmeskedni annyi, mint a természet szerint élni. Seneca azonban, az Istent a ') Ep. mór. 23. 2) Consolatio ad Marciam caput ultimum.. 3) Consol, ad Marciam cap. ХХУ. 4) Ep. mór. 65. 2
