Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1905

16

bitte minden század, mert minden században hittek ás reméltek a sirontuli életben. Hitték a görögök és rómaiak bölcselőd sőt lakókelyet is jelöltek ki a holtak árnyainak. Szerintük az igazak Elyseumba, a gonoszok Hadesbe, vagy Tartarusba jutnak. Volt olyan is közöttük, ki ezt bebizonyítani is megkisérlette.*) A stoikusok e tételt illetőleg már eltértek egymástól s voltak, kik hittek a lélek halhatatlanságában s voltak, kik tagadták. Senecánk hisz a lélek halhalatlanságában s szerinte e mellet az »Argumentum immortalitatis est consensus gentium«on2) kívül a legfőbb bizonyíték, — melyet erkölcsinek nevez —- az ember leikébe beléoltott vágy a tökéletes és zavartatan boldogság után. Gyakran említi, hogy a test csak vendégfogadója a léleknek; az egész élet csak zarándoklás; az örök hazába sóvárgó léleknek a test csak bilincs. 3) A lelket a bilincstől a halál szabadítja meg, így a halál nem csapás, nem szerencsétlenség, hanem valódi áldás, jótétemény, amelytől nem kell félni, hanem óhajtva óhajtani.4) Aki hisz a tul- világi életben az béketűréssel szenved itt a siralom völgyében egy boldogabb jövő reményében : amely Isten szinről- szinre látásában fog állni. Hogy a lélek ezen boldogságot elérje erényesen kell élni itt a földön. »Egyedül az erény magas és föl séges«.5)

Nevezetes Senecának azon nyilathozata, amely szerint némely bölcs embernek föltámadása abban áll, hogy a lélek más testekben újra él, mert az Istentől kiküldött lélek csak akkor egyesülhet vele, ha az az emberi testekben megfutva pályáját megtisztulva tér vissza Teremtőjéhez.

!) Struvii: „Historia doctrinae veterum philosophorum de statu animi post mortem corporis“.

’) Ep. mor. 117.

3) Ep. mor. 65 „Maior sum et ad maiora genitus, quam ut mancipium sim mei corporis: quod equidemnon aliter adspicio, quam vinculum aliquod libertati meae circumdatum“.

4) Consol, ad Marc. cap. XIX. 4—5.

s) De ira I. 16.