Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1905
15 Ezen börtönbe zárt lelket csak a bölcselet és a természetnek vizsgálata üdíti fel s emeli az Istenhez. Az embernek szabad akarata van,1) csakhogy Isten előre megállapított törvényeket szabott az ember elé. Hogy pedig az ember megnyerje Isten tetszését: Kövesse mindenben — Seneca szerint —- a tiszta észt s aki ezt követi az önként engedelmeskedik Isten akaratának: Istennek engedelmeskedni pedig az igazi szabadság! »Az a nagy lélek, aki Istennek megadja magát... ellenben kicsiny és elfajzott, aki ellenszegül!« 2) Az ember eredetileg jó volt csakhogy — visszaélve szabadakaratával — vétkezett. Szabadnak teremté az Isten, csakhogy ő a bűnt választotta. 8) Minthogy pedig a törzsatyában minden ember egy egészet, egy nemet képezett, azért a tőle való természetes leszármazás által a bűn is átered minden egyes emberre annak rósz következményeivel együtt úgy hogy most minden ember bűnnel terhelve születik e világra. E bűn alól nincs felmentve senki4): ime az eredendő bűn! A javulásban az első lépés a bűn beismerése0): »A javulás kezdete hibáink megismerése. Mert aki nem tudja, hogy vétkezik nem akar javulni. Kell, hogy rajta kapasd magad, mielőtt javulhatsz«.6) Az ember lelke halhatatlan: »Az a nap, melytől mint utolsótól félsz örök életed kezdete lesz«.7) Az Isten szellem, az ember is szellem lelkileg. Csupán a szellem képmása Istennek, mert csupán ebben tükröződik Isten szellemi élete, az О örök megismerése és akarása. Az emberi szellem természetes sajátsága pedig abban áll, hogy ésszel és szabad akarattal bír es halhatatlan. Ezt ') Ep. mór. 104. „Jpsi quoque haec facere possunt, sed nolunt“. 2) Ep. mor. 107. 3) Ep. mor. 94. 4) De ira II. 28. 5) Ep. mor. 28. 6) Ep. mor. 50. 7) Ep. mor. 102.
