Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1905
14 elválás után céltalanul bolyong a világűrben; vájjon anyag-e, vagy sem; mit tesz akkor mikor már a testtel nem működhetik közre; miképen él szabadságával akkor, amikor a test börtönéből kiszabadul; vájjon teljesen megfeledkezik-e a múltról; önmagát akkor ismeri-e meg tulajdonképen mikor a testtől elválva az égbe száll?« 4) A főbb kérdések: kitől veszi eredetét a lélek; mi a lényege s mi a végcélja? Seneca szerint e lelket az Isten alkotta: »Ha a lélek eredetét vizsgálod: nincs földi anyagból az az égi szellemtől származik.«2) S mivel a lélek itt a földön el nem éri azt, ami után törekszik, vágyva-vágyik vissza az égbe.3) »Valamint a királyi nap sugarai érintik ugyan a földet, de oda tartoznak, ahonnan eredetüket veszik; ép úgy a nagy, szent és abból a célból aláküldött lélek, hogy az isteni dolgokat közelebbről megismerjük, viszonyban van ugyan velünk, de elszakíthatatlanul eredetéhez ragaszkodik; attól függ, oda tekint oda törekszik.«4) A lélek lényegét tekintve önmagában tökéletes lény s így reá nézve a test csak teher, börtön. A test, melynek anyaga földi »caro-пак neveztetik, amely forrása minden szenvedélynek, amely elhomályosítja az észt, az Ítéletet. Innen az Istentől származó léleknek folytonos küzdelme, ádáz tusája a földből alkotott testtel; »Amiket látsz, ezen érző inakkal körülvett csontok s bevont bőr, arc és szolgálatra való kezek, s egyebek, melyekbe burkolva vagyunk : a lélek békói. Ezek a lelket elnyomják, elhomályosítják, azért a léleknek állandóan kell harcolni a nehéz testtel, hogy el ne vonassák; oda törekszik, honnan küldve lön.« 5) ') Ep. mór. 88. J) Consul, ad Helviam cap. 6. De vita beata cap. 32. 3) Ep. mór. X. 3. 4) Ер. mór. IV. 12. 5) Consul ad Marc. XXIV.
