Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1904
30 után való állandó tökéletesítése, mint a tökélesbiilő isteni ismeretből és szeretetből származó viszonylagos lehető legnagyobb földi boldogság megteremtése. így tehát a dolog lényege hozza magával, hogy a végczélnak szakadatlanűl bele kell folynia az egész emberi életbe s az egész emberi nevelésbe. Két gondolatot közlünk még ezen felfogás még nagyobb megerősítésére. Az értelem mindennapi kenyere az igazság; az akaraté pedig a jó. Az értelem élete az igazság felvétele és feldolgozása ismeret által; az akaraté a jó felvétele, használata, élvezete a szeretet által. Épen azért az ismeret nevelése nem lehet más valami, mint megismerő képességének kiféjlesztése és az igazságokkal való töl- tekezése; az akaraté hasonlóképen nem más, mint a jó után törekvő képességének idomítása, a helyes mederbe való finom beleszorítása, megtisztult érzelmeinek igaz jókkal való táplálása. Ámde minden igaz és minden jó — bölcseleti és hittani szempontból nem más, mint Isten igazságának és jóságának teremtett utánzata, fényképe — ektypon a prototypon szerint. Minden utánzat azonban, minden fénykép, minden ektypon természetszerűen az eredetire utal. Az utánzat tökéletes és kielégítő ismerete, jóságának tökéletes és kielégítő szeretete csakis az eredeti megismerése után lehetséges. Áll ez az elv a teremtett igazságok és jók, — az ősigaz és az ős jó eme utánzatainak megismerésére és élvezésére nézve is. Természetes lélektani tény tehát az, hogy az emberi értelem és akarat természetes nehézkedési törvényeinél fogva, amely szerint az igaz és jó mentői tökéletesebb bírása után epekedik, — nem találhat a teremtett igazság ismeretében és a teremtett jó szereteté- ben kielégítő megnyugvást mindaddig, a mig ezek viszonyát az ősforráshoz meg nem ismerte; a míg az utánzat vonásaiban az eredeti igazat és jót legalább homályos visszfényben föl nem fogta, meg nem ízlelte. Egészen ügy, mint az édes anya arcz- képe szemléleténél szivünket elömlesztő kedves érzelmek forrását tulajdonképen nem is annyira az arczkép maga képezi, hanem annak eredetije; a gondolat arra a szebb és jobb lényre, aki az édes eleven anya maga. Mondhatjuk tehát, hogy az értelem és akarat lényeges törekvése a jó és igaz teljes ismerete és birtoka után ép úgy
