Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1904

15 Mennyi, de mennyi minden nem fér bele a pirinyónak látszó emberi értelembe a megismerés első pillanatától kezdve — egy egész életen át addig az utolsó pillanatig, a melyben örök álomra zárja le tudvágyó szemeit! S vájjon betelik-e ezen óriás ismeret halmaztól ? — Dehogy ! Ha valaki ezt a látható imiversumot teljes egészében és min­den részleteiben, — egyetlen egy tárgyat s egyetlen egy titkot sem véve ki, — megismerné: telítve volna-e akkor értelme kíváncsi­sága és tudvágya ? Nem! Varázsolj ezentúl még lelke elé ezer világokat — a végtele­nig menve ; vájjon megismerheti-e mindezeket is : vájjon beleférnek-e mindezek is értelmébe? — Igen! — De vájjon betellik-e tőlük? — Nem! A teremtett dolgok végtelen sora után, ha azt mondom ennek a kiváncsi lénynek : van még ezeken tűi is valami, — a legnagyobb, aTeremtő maga; mit fog érezni és tenni ekkor ? Felcsigázott kíván­csisága heves sóhajba tör ki: „Oh be szeretném őt is megismerni!“ Az emberi értelem megismerő tehetségének befogó képes­sége megmérhetetlenűl nagy, — bizonyos igaz értelemben végtelen. Hol nyugszik tehát meg? Mikor ér végső határához? Mikor telik be teljesen ? — Ha minden igazságot megismert; azt is, az utólsót is, a melyen túl már nincs. Végtelen igazság ismerete után szomjúhozik az emberi értelem természeténél fogva. Ez pedig — Isten maga. Az emberi értelem centripetalis törekvésének közép­pontja — maga a végtelen igazság, Isten; természetes északi sarkpontja — a végtelen igazság; természetes magnetismusa az az ösztön: megnyugvás nélkül igazságról- igazságra szállva feltörni és egyesülni a végtelen igazsággal — Istennel a megismerés által. Az emberi értelem tehát természeténél fogva lénye­gesen vallásos dolog. Az emberi értelem ezen sarkpontjának ignorálása; ezen ösztön elfajultatása avagy kijátszása azáltal, hogy ferde nevelésiiránnyal arra kényszerítik az emberi értelmet, hogy egyedül és kizárólag alsóbb rangú és rendít igazságok ismeretében keressen kielégítést: kegyet­len természetellenesség, nagy bűn a természet ellen, vakmerő me­rénylet a természet Alkotója ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom