Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1904
13 A materialis mus nem képes ennek szükségképi és elégséges okát megjelölni. Azért egy része hívei közöl kifáradva az üres gigászi erőlködésbe lemondólag horgasztja le bevert fejét és sopánkodik: ignoramus et ignorabimus. De egy másik rész, a nagyobb és csökö- nösebb, — gyerekes kedés re képes adni tudós fejét. Uj dogra á t akar a tudomány nevében a 19. és 20. század fölvilágosult exact tudománya nyakára oktrojálni: a generatio aequi voca tantételében Ezt hinni kell! Azután megvan minden magyarázva — Isten nélkül. Ámde a modern igazi természettudomány s még inkább az igazi bölcselet nem hisz, nem hihet az ilyen fából csinált vaskarikában és négyszögletes finom körbe. A 17. századbeli Flórenczi természettudósok társasága, s a múlt század derekán a franczia akadémia Pasteurrel élén pontos és exact kisérletezések után megadta a mate- rialismus absurd dogmájának a kegyelem döfést, proclamálva az élet eredésére vonatkozó igazi dogmát: omne vivum ex ovo, élet csakis élő csirából származhatik. Ki dobta bele, ki — kérdezhetjük ismét — az élettelen sziklaszirt után a következő geológiai rétegekbe minden átmenet nélkül a kész növényi, állati, emberi életcsirát? -— A mondottak után a létezők keretén belül s így belső okát a dolognak nem találjuk és nem is találhatjuk. Szükségképen külső okhoz kell tehát folyamodnunk, és pedig egy élő és teremtő okhoz. Az élő Isten te re mté bele az élettelen anyagba az életet; az élő Isten teremté az emberi természetet. S ez a tétel sem nem ignoramus sem nem ignorabimus, hanem — scimus! A természetes ész gyémántkemény logikájának kristály tiszta igazsága ez, a mely ha csal, — akkor nincs egyáltalán igazság; nem lehet tudományról — akármilyenről is — szó se; mert ha egyben csal a természetes ész, ki a megmondhatója, mikor ős miben állít igazat ?! Az élő Isten tehát a legfőbb külső létrehozó oka az élő emberi természetnek. Második elv: Az ember értelme természeténél fogva szükségképen csakis a végtelen igaznak, akarata pedig épen úgy csakis a végtelen jónak birtokában nyugszik meg, érzi magát teljesen boldognak.
