Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1904
10 cselet pedig szintén a puszta ész világára támaszkodva, nemcsak hogy nem jutott az igazság birtokába — minden erőlködései daczára sem, de sőt inkább dőrébbnél-dőrébb hypotheziséi romhalmaza alá temetkezve a teljes hitelvesztettség bukott alakjává lett, a kin a józanabb embernek kaczagnia kell részvét helyett. Már Cicero írja korát megelőző bölcselőiről, hogy nincs olyan dőreség, a melyet valamelyikök nem állított vólna. Ugyan hogyan nyilatkozhatnék ő a modern bölcselőkről, ha élne és ismerné irataikat ? — Talán így: ha eszökkel dolgoznak tótágast állanak; ha pedig szívökkel is, de- liriumban félrebeszélnek! Tessék az idealismus, materialismus, pessimismus stb. tanait figyelemmel megvizsgálni; No meg a skepticismusót is! — És a Nitsche-láz Übermensch-e mit akar? visel. Azaz van bölcseleti rendszer, a mely kutatásaiban directivául, útmutatóul elfogadja a hit csalhatatlan igazságait, nehogy szemlélődéseiben csalódásokba essék. A puszta ész okoskodik ebben a rendszerben is; a természetes ész találja fel és bizonyltja is be a kérdéses igazságokat ebben a rendszerben is, de nem mulasztja el amellett kutatása eredményeit összemérni a hit igazságaival. S ez az eljárás helyén is van; mert hiszen minden igazság az örök Igazság ősforrásából, Istentől jött e földre: a hitnek természetfölötti igazságai épen úgy mint az észnek természetes igazságai. E két rendbeli igazságok között ellentmondás nem foroghat fenn a nélkül, hogy az ősforrásban — Istenben is ne lenne ellentmondás. Minden felmerülhető ellentmondás tehát a két rendbeli igazságok között nem lehett valóság, hanem csak látszat. A látszólagos ellentmondás eltüntetésére és az összhang helyreállítására elvül el kell fogadnunk: hogy — mert a hit igazsága, ha egyszer mint hitigazság bebizonyíttatott, csalhatatlan értékű Isten szavát tartalmazza, akkor a kisebb forrás, a esalatkozásnak alávetett ész bírjon annyi szerénységgel és kutatásaiban törődjék Isten csalhatatlan szava szava állításaival legalább annyira, hogy komolyan utána nézzen: ellenkezik-e vagy nem ez vagy az nz észbeli igazság a hit igazságával; hegyan lehet a harmóniát a kettő között helyre állítani? — A mely bölcseleti rendszer ily értelemben — mint directivát elfogadja kutatásaiban a hitet, — hívőnek nevezhető, különben méitán megérdemli a hitetlen nevet. Még más,- formális értelemben is nevezhető a bölcseleti hivőnek, vagyis inkább így nevezhetők a bölcselők magok. A tudásnál t. i. egyik legnagyobb forrása — a hit. Ez pedig a becsületes emberek tekintélyén és igazmondásán sar- kallik. A bölcselet tudás — a megismert dolgok belső elveiből merítve; a hit tudás — a megismert dolgok külső elvéből merítve, a mely az igazmondó tekintély. A bölcselő is épen azért tud és tudhat sokat-tisztán a hit által. Ebben nincs semmiféle ellentmondás. — Ugyan mért nem hihetne akkor a bölcselő Isten igazmondó tekintélyének is, a mikor az szól? — Ha hiszen s elfogadja a kinyilatkoztatás igazságait, hivő lesz a nélkül, hogy megszűnnék bölcselő lenni; ha nem hiszen, hitetlen a neve. Ezen kettős értelemben joggal nevezhető a bölcselet és bölcselő hivőnek vagy hitetlennek.
