Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
3 dűli hivatása a család szaporítása; utóbbi rendeltetésük annyira kizárólagos, hogy nemcsak az ivadék gondozása, hanem saját életük fenntartása is nem az ő gondjuk többé. A munkásosztály ellenben a család összes egyéni és társadalmi szükségleteiről gondoskodik : ők a testőrök, szolgák, uccasöprők, honvédek, dajkák, pallérok, szakácsok, fűtők stb. Könnyebb áttekintés végett az utóbbiakat mutatjuk be először. A méhraj legkisebb, de egyúttal legismertebb tagjai a munkások. Mikor elhagyják sejtbölcsőjüket, oly tehetetlenek, hogy 3—4 napig nem dolgozhatnak. Azután egyesült erővel látnak a munkához s 10—12 napig a kas könnyebb, benső munkálataival foglalkoznak. Legszorgosabb teendőjük a méhkas beépítésén kívül a fiasitás gondozása. Ezt megelőzi az ételkészítés szakácsmunkája. A méhek étlapján négyféle eledel olvasható: a méhkenyér, a méz, a könnyű ételpép s a kövér királyi tápnyál. A nyers terményeket, t. i. a virágport és virágmézet, az öregebb gyűjtöméhek szolgáltatják; mindkettőt a lép alsó sejtjeiben, a fiasitás közelében szokták elraktározni. Ezeket foglalják le a fiatalabb munkások, hogy belőlük saját testük laboratóriumában megfelelő táplálékokat készítsenek. A virágport nyálukkal keverik, miáltal puhább, könyebben emészthető és tartósabb lesz. Ez a méhkenyér a nitrogénvegyületek nélkülözhetetlen forrása, amely édeses izű, sajátságos kesernyés utó- izzel. A virágmézet lenyelik, mézgyomruk váladékával átalakítják s a sejtekbe kihányják. így készül a méz, a szénvegyületek pótolhatatlan tárháza, melynek nagy részét téli élelemkészlet címén a lép felső sejtjeibe szokták elhelyezni; a mézsejteket viasszal ragasztják be, hogy tartalmuk meg ne romoljon. A méhkenyér és méz a felnőtt munkások rendes tápláléka; az utóbbi nélkülözhetetlenebb; mindkettőből készletet tartanak. A méz, virágpor és víz kölönböző keveréke félig megemésztve adja a könnyű ételpépet, mellyel a serdültebb here- és munkásálcákat táplálják. A királyi tápnyál vagy méhtej a legkövérebb étel; nem egyéb, mint a virágpor, méz és víz keverékének az emésztő gyomorban teljesen megemésztett chílusza. Ezzel etetik kezdetben a munkásálcákat, részben a heréket, a királynőt pedig állandóan, mely utóbbiak a tiszta virágport nem képesek megemészteni. A lárvák lábatlanok, fehér színűek; elérvén teljes nagyságukat bebábozódnak, mire a dolgozó méhek cellájuk nyilását viasszal betapasztják. A bábból szárnyas alak fejlődik, mely átrágva a viaszfedőt kilép befalazott rejtekéből. A fiasitás gondozásán kívül a fiatalabb 3* A munkás méhek. a) Belső teendők.
