Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
15 elégítette ki vágyát, mert az akácméz izét tapasztalatból még nem ismerte. Tegyük fel, hogy ugyanazon méh csupa falánkságból nem ért reá a képzettársítás terelő irányítását követni, hanem véletlenül szállt valamely virágra s szerencséjére ugyancsak lakmározott a mézforrásból; ha már most egy másik akácvirágra kerül, a képzet- társítás veleszületett ösztönzésén kívül az első virág mézének fel- szürcsölése alkalmával tapasztalt érzéki gyönyör, vagy jólesés érzése is hozzá fog járulni ahhoz, hogy a kis munkást a mézforrás kihasználására bírja. Kérdés, vájjon okosabban cselekedett-e a méh a második esetben, mint első alkalommal? A méh mindkét eljárásmódját lényegileg ugyanazon pszichikai törvények irányítják. A méh második mézgyüjtése is érzéki képzettársításon alapszik s az elsőtől csak annyiban tér el, hogy utóbbi esetben a képzetsor egyik elemét a saját tapasztalata szolgáltatta. Ez az elem az érzéki kellemes, amelyet az első akáczvirág élvezete okozott, s amely hasonló virágok felfedezésekor mint emlékezeti kép feléled, hogy a méh gyűjtő ösztönét tevékenységre sarkalja. Az érzéki emlékezet ugyan nem ösztön, de természeténél és tárgyánál fogva az érzéki ösztönélet s nem az ész körébe tartozik. Hogyan nevezzük már most a méh második eljárását? Okosnak vagy ösztönszerüneke ? Mivel nem komoly megfontolás, hanem érzéki ismeret kiséri egész lefolyását, s mivel az „okos“ szó használata félreértésekre adhat alkalmat, azért nevezzük ezt is ösztön- szerűnek, de ösztönszerűnek tágabb értelemben, amennyiben érzéki tapasztalatból merített elem is van benne, ellentétben a szoros értelemben vett ösztönnel, mely minden tanulást és tapasztalatot megelőz. A modern állat pszichológia tehát abban téved, hogy a méh érzéki képzettársítását eszes működésnek tekinti s a mézgyűjtő munkásban a következő okoskodást tételezi fel: ez az akácvirág feltűnően hasonlít a tegnapihoz, melynek méztartalma annyira elbűvölt; s mivel most is csurog a nyálam utána, azért neki ereszkedem a párta ereszének, hogy kikutassam mézédes kincseit. Tagadhatatlan, hogy az ember körmönfont szillogizmusokban fejezheti ki az állatnak egyszerű, csupán érzéki képzettársításon alapuló lelki folyamatait, de ez csak az emberi ész nagy rátörő erejét hirdeti, nem az állatét. Vizsgáljuk meg már most, miben rejlik a méh szoros és tágabb értelemben vett ösztönszerü tevékenységének legközelebbi oka. Három eset lehetséges: vagy természetfölötti erő működik az
