Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1903
16 A méh természetfölötti mozgatása. A méh és a gépállat elmélete. állatban, p. o. az Alkotó szelleme; vagy c«upán fizikai okok szülik az ösztön tényeit, p. o. a külső vagy belső anyagi tényezők, az éles érzékek stb.; vagy pedig oly alsóbbrendű lélek műveivel találkozunk itt, amely az emberi lélektől lényegileg, nem fokozatra nézve különbözik. Fejtegessük röviden az említett felfogások megbízhatóságát. Az okkazionalizmus elmélete szerint az állatban maga a Teremtő működik, következőleg az állat nem önállóan tevékeny. Л méh hasonlít a kiröpített nyílhoz, mely nem a saját erejéből, hanem a szenvedett lökés nagysága és iránya szerint csupán külsőleg és tehetetlenül követi annak a rézbőrű indiánnak a szándékát, aki útnak indította. Az elmélet helytelen, mert ellenkezik a méh természetével. A Teremtő a méh szervezetébe unszoló ösztönt, tehát célra vezető rugót illesztett, amely a méh lényegéhez tartozik ugyan, következőleg természeti szükségességgel működik, de nem zárja ki az állat saját tevékenységét, benső törekvését a cél felé. A méh az Alkotó tervének megvalósítója, végrehajtója s nem passzív eszköze; csodálatos ösztöncselekvéseinek másodrendű oka, mely az első októl függ, de azért valódi, létesítő ok. A. méh nem báb, melyet folyton taszigál, igazgat, dróton rángat valamely magasabb intéző kéz. Az állat természetfölötti mozgatásának elméletéből önkéntelenül következik Descartes ama felfogása, mely szerint a méh csupán célszerűen berendezett mechanizmus, ú. n. gépállat, mely természeténél fogva sem érzésre, sem önkéntes mozgásra nem képes. A méh sohasem cselekvő, hanem mindig szenvedő alany, melyet mint valami gépet a külső és belső benyomások kerekei hajtanak; hasonlít az élettelen gyufa-automathoz, melyet minden kétfilléres mozgásba hoz, s amelyet csak korlátolt gyermekész tekinthet érző lénynek, valahányszor a várva-várt gyufaskatulyát kihányja a szájából. A Descartes-féle gépelmélet s vele kapcsolatban a modern mechanikai világnézet a legnagyobb képtelenségekre vezet. Tagadhatatlan p. o., hogy a méh érez, érzékileg észrevesz, sőt képzeteket alkot. Mindezek pszichikai működések, melyek az idegrendszer élettelen gépezetének sem fizikai, sem chemiai folyamatai nem lehetnek, mert az idegrendszer végtére is tiszta anyag, mely különnemű, anyagfeletti működésekre egyszerűen képtelen. Megengedjük, hogy az érzet első mozzanata anyagi folyamat, mely nem kíván anyagfeletti elvet, s ez a fizikai mozgás, vagy rezgés, mely a méh érzékérzékszervére hat; de az érzet maga lelki kép, következőleg anyag
