Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
91 Védő-vérző fellegvára voltál egykoron; Nyugat felől védd újra most a XX. századon! Hung. Kereszt, tiéd az életem mindenkoron! (Felállnak.) Dal. (Hozza a nemzeti zászlót középre, a Kong. a Magna Domina képet; feltüzi, miközben Dal. mondja:) Föl a zászlót, oh hadd lengjen A Nagyasszony ős képével! El ne veszszen soha többé; Áldást hintsem mindörökké ! {Hung.-nak adja.) Hang. Örömkönyet hadd hintsek rád; ()h mi szép vagy, oh mi szép vagy drága kincsem ! (Ezalatt Bátor elhozza az M. betűt, a nagy pajzsot s Dal.-nak adja, a ki téltűzve rá az Ж-t.) Dal. Hazánk pajzsán Nagyasszony szent neve Újra ott ragyog. — Anyánk tiéd e hon; Légy hatalmas védőpajzsa mindenkor! {Bátornak adja, a ki a kereszt alá helyezi. Előbb Bánó elhozza az B. Ж-es kis pajzsot, átadja Dal.-nak, a ki Hung, mellére tűzi mondván:) Dal. (Hung.-hoz) Jövel hazánk; Nagyasszonyod, a jó anya, Szenvedés után fényes pajzsot hozott — Ezeréves büszke kebeledre. Szivéből nőtt ki jó szived, Keltűzi újra rá a szent nevet. — Élj soká, virulj borútlan szép jövőn! Társaim, nézzétek őt, s örömben sírjatok ! A Regnum Marianum újra él! Mind. (lengetve a zászlókat). Éljen hazánk, a szende Regnum Marianum ! Hung. Nagyasszony, édes kedves jó anyám! Szeretlek törhetetlenűl, mig szellemem Öledbe fel a mennybe nem repül. (Daliát ölelve.) Fiam, jutalmad ez! Szeretlek hőn. Nagyasszony megfizet az égben fönn! {Egyh.-hoz) Te földi jó anyám, hű leányod ismét él! A hála egy: szeret, tebenned hőn remél, A hitiben egy veled! Egyh. Jézus, Mária és én Megáldalak. Élj boldogan, mig a föld marad! Huny. {Kong.-hoz). Oh égi lény, nines szó, nincs tett, A mibe önthetném hálás érzetemet!
