Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1902
92 Kong. Nagyasszonyt illeti a hála minden Szózata. — Lellcum, magasztald az Urat, Mert nagy dolgokat müveit 0 általad! (Dal.-ho'z) Jöjj te, Nagyasszony hű fia, megérdemled: Áldásom hadd telítse nagy szived ! Dal. Kong.-hoz) Oh áld meg százezerszer társaim; Hi sz a küzdelemben egybeforrt szivünk! {Kong. áldólag terjeszti ki karjait.) Ország-világ hadd hallja hálaszózatom; (társaihoz) Mert bajnok kehietek menté meg életem! Láng (a jókhoz). Előre társaim! — A tervezett Szent ünnepély helyett Daliánk fejére font Nagyasszonyunk szent liervadatlan zöld babért Tíz év után közöttünk él a győzelem; Feltámadánk, — de Dalia volt a hős vezér! Millió ajak kiáltsa hát velem: Éljen Dalia, Nagyasszony hű fia! Mind. Éljen ő ! (Éljenezve fölemelik.) Dal. (Miután vége ennek, térdre hull.) Kitágult hő szivem csak egy után eped: Anyánk, hazám maradjon Mária-ország, Mig eljövend Fiad az ég felhőiben; S a mennyben mind hadd lássuk egykor ott, Boldogságos édes jó ábrázatod ! (Fel.) (A körülállók közöl többen zokogásba törnek ki.) Láng (kiált). Koronám te vagy, hős Dalia! Bátor. Követlek bárhova! Bánó. Oh jó vézér! Bérezi. Szeretlek törhetetlenül! Egyh. (Bal -hoz). Dalia, apostol — ez legyen czimed! Dal. Oh szolga — az nevem ; nem érdemiem! Kong. (Bal.-hoz). A munka vége itt! — Nagyasszony zászlaja Deríte rátok fényt, győzedclmet ő hozott! E zászló alatt kitartsatok, mint MáriaLeventék ! — E szép hazán egy szív se verjen ám, A melynek érzelme e zászlót át ne ölelje! Minden magyar ember Maria-levente legyen! — Nagyassony népe fel az esküre ! Dal. (zászlóval) Eánglelkesedés riadó szt. szózatával (előre lépve;
