Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1898
35 keresztény voltára és függetlenségére, hiába törekedett ellenálló erejét kifejteni a pusztulás meggátlására. A többség hitetlen, erkölcstelen és széthúzó volt, bár jóidéig csak lappangott s vihar kellett hozzá, hogy — mint a mocsárvíz iszaplerakodása — felkavarodjék.1) A titkos salonok voltak melegágyai az istentelenség hódító maszlagainak; ezek ismét az udvar példájának vagy épen mellőzésének köszönik keletkezésüket. „Az udvar! — kiált fel Argenson — e szóban minden rossz benne van.“ Ha nem is fogadjuk el teljesen e nagyon szigorú vádat, annyit mégis el kell ismernünk, hogy sok bajnak volt okozója. XIV. Lajos udvarának fénye, híre és vonzóereje oly nagy volt, hogy a tartományok felügyelői, az előkelőbb hivatalnokok a vidéken fényes, zajos nyílt házat vezettek, a hol a „szeretetreméltó“ névre vágyó háziurak kész örömmel láttak minden salon- és corruptióképes embert. E társaságokban gyakran lehetett hallani az udvar bírálgatását, holott az ünnepélyes hajlongások, a társalgásban való finomság, a túlságig menő szellemeskedés, a külső tisztesség merev szabályai, a választékos beszédmodor : szóval a salonok etiquette-je nem kevesebb sikamlósságot sőt erkölcstelenséget takartak, néha meg épen szellőztettek. Itt, e bizalmas körökben érett meg a franczia társadalom a forradalomra. Ha most ehhez veszszük még azt is, hogy XIV. Lajosnak élete vége felé történt visszavonúltsága szétrebbentette az udvar főnemesi vendégeit, a kik most Párisban s más nagyobb városokban szerveztek egész salon- és clubbrendszereket, — nem fogunk csodálkozni, ha halljuk, mily romlott és élesen bírálgató főúri osztály képezte a sokszor nyílt ellenzéket XV. Lajos könnyelmű, gondatlan udvarával szemközt. De legkárosabbak voltak azok a bureaux d’ esprits-к, melyeket az udvartól mellőzött gazdag nők létesítettek, hol az élet unalmas napjai az ') L. Kreiten: Voltaire, 15. 1. 3*
