Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897

21

tavaszszal madarak bújtak éld. A felületén nagy mértékben összegyűlt hő és nedvesség „uterus-“okát létesített, a melyek gyökérrel függtek össze a földdel. Ez anyaméhekben csecsemők voltak, ezeket a természetes meleg idővel életre hivta. A föld pórusaiból (foramen) az anyatejhez hasonló folyadékot fakasztott, hogy az életre kelt csecsemő táplálékot nyerjen. Ugyanakkor a föld létrehozta az állatokat is, majd mint a „mulier spatio defessa vetusto“ (5. 827.) megszűnt szülni.

A föld termő erejének e virágzásában különféle szörnyetegeket is hozott létre: kezetlen, lábatlan, szemetlen embereket, félférfiakat, félasszonyokat, de nequiquam: nem volt se ellentálló, se reprodukáló erejük. Mindenesetre szomorú képet nyújt: a föld tele millió nem sükerült lényekkel, a melyek arra vannak hivatva, hogy hosszas szenvedés után nyomtalanúl elpusztuljanak.

De föltéve a szörnyszü’öttek létezését tagadja a cen- taurok, chimaerak lehetőségét, mert heterogen tagok nem alkothatnak szerves lényt:

res quaeque suo ritu procedit et omnes

foedere naturae certo discrimina servant. 5, 923—4.

E szörnyeken kívül más állatoknak is kellett még létezniük, a melyek akár azért, mert nem volt elég erejük, gyorsaságuk, bátorságuk, akár pedig azért, mert útjában állottak az embernek vagy más hatalmasabb, életre képesebb állatoknak, elvesztek a létért való küzdelemben.

ad interitum genus id natura redegit. б, 877.

Világosan láthatjuk tehát, hogy Darwin tana a kiválasztásról nem új : Epikurus már rég tisztában volt vele.

Épp úgy mint Epikurus Lucretius sem hitt isteni beavatkozásban. Sem a világ, sem az emberi test a czélza- tosság semmi nyomát sem mutatják. Mi sem készült az emberek használatára.

De viszont eltérőleg a modern elméletektől nem vallja