Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897

7

sed valde diligit Patronén). Később Memmius Caesarhoz pártolt át, a ki őt ambitus miatt száműzte — de ezt a csalódást Lucretius mái nem élte meg.

A mi szerelmi őrjöngését illeti, nehéz határozott véleményt alkotni. Valószínű, hogy a költő elméje megháborodott, hogy ily örülési rohamban megölte magát. Jeromos poculum amatoriumát, a melyet féltékeny kedvese vagy neje, Lucilia nyújtott neki, némi változtatással Pomponius Sabinus is említi Vergili ad Georg III. 202. sorainál: Livia virum suum interfecit quem nimis odit. Lucilia suum» quem nimis amavit. Illa sponta miscuit aconitum : Lucilia decepta furorem propinavit pro amoris poculo. Mindenesetre nagyon óvatosnak kell lennünk, midőn ily ritka elmére valló mű létrejöttét lelkileg beteg ember világos pillanatainak akarjuk tulajdonítani. Azt sem szabad felednünk, hogy keresztény iró, mint Jeromos nem igen birálgatta a bájital meséjét, a mely mintegy magyarázatát adja az epikurista és atheus költő azon tanainak, a melyek a keresztény eszmékkel szöges ellentétben állottak.

Harmadik könyvének következő soraiból:

Si minus offendit vitam vis horrida teli ossibus ac nervis disclussis intus adacta, attamen insequitur languor terraeque petitus segnis, et in terra mentis qui gignitur aestus, interdumque quasi exurgendi incerta voluntas. 170—4. arra következtetnek, hogy Lucretius csatában megsebesült, mert oly meglepő hűséggel írja le a súlyosabb sebet követő érzést, mint a kinek személyes tapasztalása van. Viszont a negyedik könyvben úgy beszél mint, a ki tapasztalásból ösraeri a szenvedélyes szerelmet olyan lény iránt, a ki arra érdemes nem vala.

Tekintve szenvedélyes természetét, ritka elméjét mindenesetre eseményes életének kellett lennie. A rómaiak hatalomhajhászása ellen is oly hangon kel ki, a mely nyilván mutatja, hogy ő is törte magát magas állásokért. „Pa-