Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1897

fi

Tanulmányait, mint azt az akkori divat kívánta Athénben végezte, ahol Zénó, az epiknrusi oskola feje tanította. Valószínű, hogy tanulmányai befejeztével utazgatott, hogy (ismereteit bővítse. Erre vallanak IV. könyvének következő sorai. (557—579.)

Sex etiam aut septem loca vidi reddere voces unam cum iaceres: ita colles collibus ipsi verba repulsantes iterabant docta referri.

A szavakból, a melyekkel művét Memmiusnak ajánlja, kiviláglik, hogy baráti viszonyban volt vele. Gains Memmius a költemény keletkezésekor vagyis 695 a. v. a. u. praetor designatus volt s mint ilyen ellenfele Caesarnak, a ki akkor consul volt és Pompeiussal egyesült. Gaius Memmius Lucius fia vala s mint Catullus verseiből kitűnik izig-vérig önző, jellemtelen ember, a mi Lucretius ember- ismeretére, a ki őt omnibus probatum rebus vagyis minden tekintetben kiválónak, barátságát édesnek mondja, a mely megkönnyíti a műkifejezésekben szegény nyelv okozta fáradságát, kissé furcsa világot vet. Azonfölül Memmius, mint Cicero leveléből kitűnik „fastidiosus sane latinaram“ (litterarum) nem igen böcsülte a latin irodalmat s már csak azért sem illett latin költő pártfogójának Epikurus lelkes hívének sem volt mondható. Kitűnik az Cicero leveléből, a melyet Memmiushoz intézett. Memmius ugyanis az Are- opagustól területet kapott, a melyen Epikurus házának romjai állottak. Ezt a házat Memmius, a kit Lucretius arra kér, hogy Epikurust isten számába vegye, le akarja bon- tatni, hogy helyébe villát építsen. Később tervével fölhágy, mindazonáltal hallani sem akar arról, hogy a telket Patro- nak, az epikurusi iskola fejének, a romok rajongó bámu- lójának átengedje. Az egész levélből kitűnik, hogy Memmius szive mélyéből megveti Epikurus tanait. Cicero Atti- cusra hivatkozik, a ki szereti Patrot: non quo sit ex istis (epicureis), est enim omni liberali doctrina politissimus;