Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1893

20

és welfek, másrészről pedig a pápaság és császárság küzdelmének.

Már a clermoiiti zsinaton (1095) toulousi Rajmund az első aki bejelenti, hogy több ezer emberével fog részt venni, az egész franczia földön pedig „alig van ház, melyből legalább egy nem ment“.1) Németország (Italiát is beleértve) és Spanyolország ezúttal nem igen mehettek, mert utóbbi most is, később is, otthon találta fel harczterét, melyet keresztes hadjárataival az araboktól elfoglalandó volt, előbbi pedig, mert az investitura liarcz ekkor kötötte le főbb erejét.

Csak később, midőn pápa és császár is fáradnak az áldástalan küzdelemben, 1100 után látunk nagyobb számmal Lombardiából és Németországból indulni, kik azonban az első fősereg maradványaival Ancyra mellett megverettek A második hadjáratban (1147 — 9), Edessa visszavételére és Antiochia megvédelmezésére ismét Francziaország, illetőleg a clairvaux i apát viszi a döntő szerepet. A sereg számára nézve egyenlőek valának, de hogy Konrád császár egyáltalán részt vett, holott ezer államügy marasztotta otthon, az is csak szt. Bernát buzdításának tulajdonítható, mig VII. Lajos önkényt tesz fogadalmat. Csodálatos a francziák lelkesedése. Bernát szavára annyian jelentkeznek, hogy nem volt elég a magával hozott kereszt, saját ruhájából kénytelen vágni, hogy legyen’ mit feltűzniök. Midőn pedig e hadjárat szerencsétlen kimenetele tudomásukra jön, ismét csak a francziák azok, akik Beruát és Suger apátok ösztönzésére vállalkoznak a kudarcz helyrehozására s a görögök megbüntetésére. Suger halálával azonban e terv meghiúsult, a szaraczénoknak egyidőre nem volt okuk félni nyugat Európától, annál is kevésbbé, mert a császár és pápa második nagy küzdelmüket vívják. Ok ezalatt

') h. Hefelgi Concil, Geschichte, у, 194,