Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1893
81 szabadon folytathatják foglalásaikat, a keresztények item képesek a védelemre, végre maga Jeruzsálem is Szaladin kezébe kerül. De e szörnyű hir három királyt is a kereszt felvételére bir. Barbarossa, Oroszlánszívű Richárd és Fülöp Ágost versenyeznek, hogy egy harmadik hadjárattal (1189—92) oldják meg a középkor „keleti kérdésiét. Ismeretes az ügy tragikus fejlődése ez alkalommal is. Eredmény nincs, legföllebb egy szerződés, mely a zarándokokat ki nem tiltja a városokból. Pedig ez az egyetlen hadjárat, mely internaczionalis jellegű. 1197-ben a németek a róluk nevezett hadjáratot vezetik, de Beirut elfoglalásán kívül egyebet felmutatni nem tudnak, különben is YI. Henrik halálának hírére hazasietnek. Negyedszer is nekiindul Európa (1202—4.), ismét a francziák vesznek főkép részt, a leghatalmasabb pápa III. Incze áll élén, de nevezetesen — — e hadjárat a szt. Földet nem is látta. Fényes bizonyítéka a megváltozott időknek! A latin császárság felállítása nagyobb érdeket képez már, mint a jeruzsalemi királyság biztosítása.1) Forduló pontra jut az eddigi hadjáratokban nyilvánuló idealismus, nem képes az többé általános lelkesedést kelteni, csak helyit. Pedig a pápa még elég hatalmas, szavára egyes királyok még elindulnak, de e hadjáratok mind csak „kisebbek,“ egyes békén kívül pedig eredmény egyáltalán nincs. II. Endre királyunk is e kisebbek között szerepel. De még mielőtt speciálisán Magyarország keresztes hadjáratól szólnánk, nem hagyhatjuk figyelmen kivtil a főhadjáratok útját sem, mert a hadjáratok közvetlen sorsára maga az ut iránya is befolyással birt. A közös találkozás helye egyúttal megállapítása volt a fő útiránynak is. Maga a vonulás, különösen a császárföldön, csakis erre vonatkozhatott, mert a seregek organizált beosztásá- *) *) V. ö. Kugler: Gesch, der Kreuzzüge. Berlin, 1880. I—VIII. fej.
