Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1893

Amint már azelőtt minden nemzetnek meg voltak a maga zarándokai, kik penitencziából, jámborságból ellátogattak a szt. Földre, úgy nyilvánul most, midőn annak megszerzéséről volt szó, a harczi kedv a kereszt felvételére.1) Becsületbeli kötelességet és jó cselekedetet véltek teljesíthetni akkor, midőn annak elfoglalásával, egyúttal az ottani keresztényeket igyekeztek felszabadítani a seldsukok elviselhetlen uralmától. Általánosságban két körülményt kell kiemelnünk itt, midőn e hadjáratok lefolyásáról van szó: az egyes hadjáratok nemzeti színezetét és az utat, melyen a szent Föld felé haladtak. Az elsőre nézve kulcs gyanánt vehetjük azt a tényt, hogy a hadjáratokra vezető vallásos szellem a franczia földön fejlődött ki először és legjobban, természetes tehát, hogy a résztvevő szerepben innét látunk legtöbbet a keresztesek között. Az is természetes, hogy ennek kiemelése csakis a praevalens szerepre vonatkozhatik, mert nincs hadjárat, melyben kisebb- nagyobb számmal más nemzet is részt ne venne. A román illetőleg a frank elem tehát kétségkívül az első helyre teendő, és csak utánna jön a germán. Ez annál is inkább természetes, mert Németország állandó színhelye a staufok

*) A. Kiehl által kiadott: Éüíiricht llistor, Taschenbuch (1875) részletesen emlékezik e kér. hadj. előtti zarándoklatokról. „Die Pilgerfahrten nach dem heik bände vor den Kr.* ez. alatt,

8*