Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1893

и

Az idealizmus és realismus, az önzetlenség és önhaszonlesés egy hadjáratban sem képez oly szembetűnő keveréket mint épen ebben.1) Minden következő már jobban levetkőzi az egyházi charaktert, eredményeik mindinkább távolodnak a kontemplált pápai idealismustól mig végre azt látjuk, hogy

II. Frigyes keresztes hadjáratot vezet — — a pápa átka daczára.

E két irányzat paralell megfigyelése a kér. hadjáratok megértésére annyira szükséges, hogy kultúrtörténeti fontosságuknak elbírálásánál az általuk okozott eredményeket másképen nem is tudnék természetes folyománykép feltüntetni. Másrészről azonban tagadnunk kell Prutz-nak2) ezen állítását: gewiss haben religiöse Begeisterung und kirchliche Erregtheit auf die Kreuzfahrer mächtig eingewirkt, aber gemacht haben sie die Kreuzzüge nicht. Hogy a keresztes hadjáratok már kezdetüktől fogva nem bírtak kizárólag egyházi jelleggel, azt ép a föntebbiekben érintettük. De hogy e hadjáratokon az egyházi jelleg elsősorban mindvégig dominált, az is könnyen bebizonyítható. Egyházi volt a szellem, mely a kereszteseket lelkesítette, egyházi volt a czélzott eredmény természete, egyházi volt a hadjáratok fő vezetője és ezek a fő körülmények mindvégig megtartják uralkodó helyzetüket. Egyes erélytelenebb pápa, mint III. Jenő (1145—1153) és III. Honorius (1216—1227) alatt az elfajulás szimptomáit láthatjuk ugyan, mert ugyanekkor a leghatalmasabb Hohen- staufok kezében a császári hatalom le-le sújt még a pápai hatalomra is, de még ekkor is a pápák voltak a kezdeményezők a hadjárat megindítására, ők fogadják védelmükbe a zarándokokat s küldik követeiket a hadakhoz. Maga a vállalkozás tehát nem válik államivá. Az is előfordul, hogy a keresztes hadjáratok egyúttal földi érdekek * *)

*) V. t>. Banké: Weltgesch. IX. TheiI 2» Abth. 94 lap,

*) Kulturgeschichte der Kreuzzüge Berlin 1883, 17 !,