Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1893

15

istápolajára nyújtanak alkalmat, és oroszlánszívű Richard,

II. Frigyes békekötésekkel igyekeznek földi hasznot és előnyöket huzni hadjáratukból, de vájjon ez a fö czél feláldozásával történt? Ép ellenkezőleg. Ugyanezen királyok aránylag a legnagyobb eredményeket képesek felmutatni s hogy egyáltalán volt módjukban földi érdekeket biztosítani, azt is csak hadjáratuk tulajdonképeni czéljának megfelelő eredményeknek köszönhetik. A XIII. században tagadhatatlan ugyan, hogy e hadjáratok az el vi lági as о d ás benyomását gyakorolják ránk, de azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy azon erő, mely a fegyveres zarándokokat három századon át keletre, a harczba, nélkülözésekbe, a halálba vezérelte, mindvégig megtartotta egyházias színezetét. Midőn pedig ez aszketikus erő mindjobban megváltozik s végre megszűnik, akkor egyúttal megszűnnek e szent háborúk is. A pápaság nem mond le reményéről, még a XIV-ik században is szedi rá a tizedeket, melylyel a véradót pénzadóvá változtatja, de sikertelenül. A vallásosság megszűnt, megszűnnek a hadjáratok is. Nem fényes bizonyíték- e ez arra, hogy eddig a vallásosság volt a főjelleg e hadjáratokban? Megfordítva pedig: ha nem a vallásosság hozta volna létre főképen e hadjáratokat, mikép volna az érthető, hogy ép akkor szűnnek meg, midőn a földi érdekek és igények kielégítését leghatliatósabban elő segíthetnék? Nem fogadhatjuk hát el azoknak véleményét, akik a keresztes háborúkat úgyszólván profanizálni akarják az által, hogy kivetköztetni akarják vallásos jellegükből. Heroikus vállalkozásai voltak ezek az aszketikus vallásosságnak, melynek megszűnése okozta annak végső sikertelenségét s az egésznek abbanhagyását. Hogy mily okok alapján, azt alább fogjuk látni. Előbb néhány szót e hadjáratok lefolyásáról és a nemzetek részvételéről azokban,