Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1893

9

emeli ugyan a pápaságnak politikai tekintélyét is, de egyenrangúvá magával nem tette. VII. Gergely korában azonban a Clunyiak szellemében felnevelt társadalomban mind- nagyobb ellentétnek látszott, hogy az egész kereszténység feje, alattvalója legyen a császárnak, aki a kér. egy részének nra csupán.i) Az investitura harcz mégis szünteti e viszásságot; a pápaság kiküzdi egyenjogúságát a császársággal. Egyházi téren a pápaság általánosan kötelezővé teszi a coelibatust, megszünteti a simoniát, megtör minden ellenállást, mely a földön a „civitas Dei“ szelleme ellen nyilvánul. Függetlenségének tudatában befolyását minden irányba kiterjeszti s dilexi justitiam, odi iniquitatemmel ajkán, államokra és intézményekre való tekintet nélkül intézkedik mindenfelé, mint látni fogjuk hazánkban is. Csoda-e hát, hogy az aszketikus szellemmel telitett Nyugat- Európát a pápai hierarchia a maga teljességében is képes volt mozgósítani ? Csoda-e, hogy a pápaság Nyugat-Euró- pát kész anyagnak tekinthette kezében, melyet egy uj, nagy eszméje szolgálatába vonhat: a szt. Föld visszafoglalására?2) Ama egyhangú lelkesedés, mely II. Orbán pápa beszédjére 1095-ben a clermonti zsinaton ezer torokból „Isten úgy akarja“ kiáltásba tört ki, mint egy erkölcsi hatalomnak tekintendő, melynek kezébe csak kardot kellett adni, hogy az irány és czél megjelölésével alkalmat nyerjen kimutatni megbízhatóságát. A kard pedig már szintén meg volt. A lovagság képezte ezt, mely mint a keresztény nemesség egyenlőjogú és kötelességü testületé, elsőrendű kötelességének ismerte megvédelmezni — az igaz hitet. Az irányt a szeídcsuki török nép képezte, mely átvéve az izlam vallást a XI. században az arab birodalom fölé kerekedett s uj vallásából folyó harcziasságában ép akkor

•) Raumer: Gosch, der Hohenstaufen und ihrer Zeit. Leipzig, 1878. VI. k. 267—285 1.

5) L. Hahn: Ursuchen u. Folgen der Kreuzzüge. Greifswald, 1859.

4№s e. i

\ vs“ /