Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1890
4 „Cecidit Corona Capitis nostri“ ! A próféta ezen szép szavaival fejezte ki fájdalmát Szombathely derék püspöke, ezen intézetnek 23 éven át volt tanára és igazgatója — hozzánk intézett fájdalmas hangú levelében ; ezen régi mondás új és való hatása alatt írjuk ezen emlékezést, mert teljesen kifejezi helyzetünket. Késő nemzedékek fogják ismerni, áldani emlékét a nagy elköltözüttnek; többféle jogczimen fogja megőrizni kegyeletét e nagy ember emléke iránt, a Haza Ám az ifjúság, a mai nemzedék, különösen mi, kik oly közel állottunk hozzá, — kell hogy minél többhelyütt halljuk a gyászoló érzés általános voltának okait és az ifjúság tanulja meg zsenge korában tisztelni a nagyokat. A nagyokat! . . . mert az egyház nagyjai a hazának is nagyjai. Ifjúságunkban az egyház és hazához való ragaszkodás nagy példák ismerése utján erősödik. A nagy példákban való tanítás fontosságára nagy súly fektetendő ! Tanuljátok meg ifjak megismerni nagyjainkat egész életük folyásában, abban a processusban, amint azok ilyenné alakultak — csak igy lesztek egész férfiúvá és talán nagygyá nevelve ti is. Simor eszményekért lelkesedett, küzdött. A kötelesség teljesítés bámulatos példája volt. Ezen eszményeket korának, és állásának küzdelmeiből és törekvéseiből merítette. Tanuljuk meg hát életéből : hogy nagygyá, csak nagy eszmékért való lelkesedés tehet, és hogy — tiszteletre méltó a nagy eszmékért való lelkesedés! . . . és hogy: — »agy lelki é*rő kifejtésére képesít a lelkesedés ! . . . Tanuljátok pedig életének fenséges példájából ti ifjak mindenek előtt azt, hogy őt hazájának, egyházának, vallásának szent szeretete, ebbeli kötelmei vezérlék ily magasra s közöttetek senki sincs, ki dicsőn nem ragyoghatna egykor mint ő, ha keblét ily tiszta, szent lángok töltik cl.
