Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1890

5

*

Simor János 1813. augustus 23-án született, az ősi koronázó városban, Székesfehérvárott, egyszerű, jó módban élő szülőktől. Bölcsője fölött nem zengett családi magas traditiók büszke éneke, csak az egyszerű polgárnő reményei nyertek kifejezést. Egyszerű családi körben egyszerű lefolyásúak voltak gyermekévei; és bár a gyermek kebelben ott fekszenek már csirái a legszebb férfi tetteknek, a boldog gyermekkor szerencsés benyomásai később erősen kidomborulnak. Simor gyermekkora egyszerű impressióit, melyek rendszereidre, a kötelességek pontos teljesítésére szoktatták, élete végéig, bíborban élvén, is megtartotta. Simor gyermekkorából különösen egy szép benyomás domborul ki később egész pompájában és ez a szegények iránt való élénk részvét.

Atyja kiváló polgári tulajdonait, a gondos rendszeretetet, becsületes munkakedvet, kevéssel való megelégedést és kitartó szorgalom szellemét — fokozott mérvben örökölte és tökéletesítette, önmagán érvényesítve férfikorában, példát adva ily irányban az öregkor delelőjén; akkor is, midőn mások a hosszú tevékeny élet jutalma gyanánt magukat csendes semmittevéssel jutalmazzák. „Otium“-ot ismert csak, — „Quies“-t csak a halálban lelt.

Az a gyermek, ki minden idegen befolyást szerencsés nélkülözhetni lénye fejlődésére az impressiók legérzékenyebb éveiben, ki dadák és kényelmes bonnok gondviselő kezeit kikerülhette: szerencsésnek mondhatja magát; mert a gyöngéden szerető anya gyöngéd kezének alakitó érintése adja meg jellemének egész formáját : az anyáét, kinél jobb nevelője nincs a gyermekembernek.

így mondhatta magát szerencsésnek Simor János is, ki a móri származású Fejes Terézben, édes anyjában, élénk lelkületű, vallásos érzésű, résztvevő szivű nő első alakításai mellett fejlődött.