Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1890

2 Simor végrendeletében határozottan megtiltotta, hogy ravata­lára és koporsójára virágokat, koszorúkat tegyenek. De kérte, hogy azok helyett inkább egy „Miatyánk“ . . . ot mondjanak el sírja fölött. Ez év Nagypéntekén, az egyház legmélyebb gyászéi napján Esztergomban időzvén, midőn a boldog emlékű, feledhetetlen Prímás örök nyugvó helyét, a nap hangulatának is megfelelőleg meglátogat­tam, és előtte, abban a fejedelmi sírboltban örök kegyeletem egy csendes „Miatyánk“-bau nyert kifejezést — mégis oly beszédesek­nek és sokat mondóknak tűntek fel nekem a falakon köröskörül el­helyezett fényes köszönik és arany hímzésű szalagdiszeiken a bánatos emlékezésü szavak, mintha magas küldőik fájdalmának szavai hallat­szottak volna! így a magyar főrendiház-é, a képviselőház-é, Buda­pest főváros, Tliurn-Taxis herczegi pár, Koburg Ferdinand a bolgár feje delem-é stb. Az emlékezés, a kegyelet, imán kívül jelképeket is keres és jelképbe rakja le érzését. így a koszorú. A legszebb koszorút helyezte pedig az esztergomi főkáptalan a megboldogult főpapnak sírjára; azt a szép ragyogáséi Emlékkoszorút, (irodalmi Emlé­kezést) melyet a halál utáni 30-ik napi ünnepélyes gyász isteni tisztelet alkalmára szónoki beszéd helyet Íratott és saját költségén kiadatott*) és szétküldött. Hálájának az esztergomi főkáptalan mél­tóbb kifejezést alig adhatott. Legyen szabad tehát a nagyszombati érseki főgymna- siumnak, akir. érs. convictusnak és tanári karának is letenni ezennel ezen egyszerű sorokban való Emlékezés szerény koszo­rúját; hónapok múltán kegyelettel nyéijtjuk és bánatos, meleg meg­emlékezéssel teszszük le hideg nyugovó helyére ; de benső imában áldva még porait is a feledhetetlen nagy férfiúnak. Most, midőn hónapok múltán, már nem a' metsző bánat busitja a még mindig borongó kebleket, nem az az éles fájdalom marczangolja a hálás sziveket, hanem az elegicus visszaemlékezés végig reszketi éti az érzelmek gyöngéd húrjait: — jól esik fájdal­munk szent érzetével vissza-visszatérni az ő nagy alakjára. Iskolai tanévünk végén ezen „Értesítőt“ a róla való kegyeletes Emlékezésnek nyitjuk meg; megújítjuk még egyszer nagy *) „Simor János Bibornok Herczeg Prímás Emlékezete.“ Irta Dr. “Walter Gyula, Esztergom. 189L Buzarorits G. negyedrét, 169 lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom